Hétköznapok dalai

Előszó

Részlet a könyvből:

Az ember boldogsága ott kezdődik, amikor elszakad azoktól, akik nem szeretik Istenországa dolgait. Nem jár az ő gondolkozásuk, az ő tanácsadásuk szerint. Ebben a világban mindig ki van fejlődve egy közvélemény, e világnak minden dologra megvan a maga véleménye és az a boldog, aki nem jár e gondolatok szerint, nem áll meg a bűnösök útján, hanem átsiet rajta, nincs benne vágyakozás utána. Nem úgy, mint Lót felesége, akinek szívét fogva tartotta a Sodorna kényelme utáni vágy és útján megállva, visszatekintvén sóbálvánnyá vált, vonta az otthagyott élet. Van sok megfagyott kereszyén élet, de mindig azok között, akik a bűnösök útján megállnak. Ahol tova kellene futni, miként József, kinyitják füleiket, szemeiket, hogy halljanak és lássanak. Olyanok, mint a gondatlan járókelő, aki Budapest legforgalmasabb úttestén elkezd ténferegni, álldogálni, kitéve annak, hogy bármely percben elgázolja egy jármű. Ott ténferegnek ők is a bűnösök útján. Az a boldog ember, aki elhagyván a bűnösök útját, kerüli a helyeket és körülményeket, ahol azokkal együtt lehetne, kerüli a csúfolók társaságát, nemhogy egyet értene velük, de az útjukra sem lép. Vannak emberek, akik azt gondolják, azzal, ha elmennek olyan emberek közé, akik Isten dolgait csúfolják, szolgálatot tesznek az Úr ügyének. Nem! Az a boldog ember, aki nem ül a csúfolók székébe, hanem így szól: tartozom az én Uramnak, a Jézus Krisztusnak annyival, hogy e helyen egy percig se maradjak tovább. Nem elég nemet mondani a világnak, hanem igent kell mondanunk az Istennek. Nagy dolog az, amikor valaki nemet mond a világnak, de odáig kell eljutnia annak, aki igazán boldog akar lenni, hogy igent mondjon Isten kijelentéseire. Vissza