Hétköznapok hősei

Előszó

Örökké visszatérő kérdés: honnan meríti a szerző témáit, mindazok az események, amelyekről ír, ugyanígy megtörténtek-e? A válasz természetesen bonyolult, hiszen a marxista esztétika má régen föltárta, hogy olyasmit nem hozhat létre egyetlen művészet sem, amely ne volna meg a valóságban, azaz tehát mind az irodalom, mind a zene és a festészet a való világ eseményeivel, jelenségeivel építkezik - de építkezik. Nem másolja tehát, hanem visszatükrözi, ábrázolja a valóságot, jól vagy rosszul. A leírt események sem úgy történtek igazából, hanem csak jellemző módon így is történhettek volna.
Ha azonban ennek a kötetnek a kapcsán tesszük fel a kérdést, könnyű a válasz. A kötetben közölt események valóban megtörténtek és többnyire teljesen úgy, ahogy az olvasó elé tárjuk. A szereplők élő, létező embeek, még a nevüket sem változtattuk meg. Miért választottuk ezt a formát? Azért, mert a határőrélet, a szolgálat gyakorta gazdagabb a legélénkebb írói fantáziánál, olyan tetteket, helytállásokat követel, amelyek önmagukban is kerek egészek, amelyek minden hozzáadás-elvonás nélkül is bizonyítanak. Bizonyítják, hogy a határőrfiataljaink értik, átérzik feladataik fontosságát, s hogy szinte minden nap születnek hősök - mert hősök, ha tetteiket nem is nevezzük éppen a gyakoriság miatt hősi helytállás példáinak, csak egyszerűen "eredményeknek", igen, minden nap, valahányszor ezt a helyzet, az ellenség elleni harc megköveteli. Vissza