Heves megye - Mátraalja

Előszó

A Budapest felől érkező vendég szeme elé táruló látvány igazán festői. A Mátra déli hegyvonulatai, a Mátraalja előbukkanó települései, közöttük a legnagyobb, a Mátra ölében nyugvó Gyöngyös.
A Mátraalja már a honfoglalás előtt is lakott település volt. Erre utalnak az ősi nemzetségnevek, vezérnevek: Pata, Tarján, Abasár, Bene..., vagy nyelvünk ősi szókészletéből származó elnevezések: Farkasmály, Kékes, Ágasvár, Veresmart...
Az avarok jelenlétének tulajdonítják a vidéken átfutó kőrakás halmokat: Mátrafüred, Solymos, Tarján, Oroszi, Ágasvár. E múltbeli hagyományok már szinte kijelölik a Mátraalja - Mátra településeinek összetartozását, térségi szerepét.
A város 1334-ben kap kiváltságlevelet Károly Róberttől, és ekkortól számíthatjuk a város környékre gyakorolt vonzásszerepét, központi szerepét is.
A szőlőtelepítés hagyományait a honfoglalás korától számítjuk. Károly Róbert e területen is kiváltságot adományoz: "A saját földjén termelt borával szabadon rendelkezhet" a bortermelő gazda. A szőlő és borkultúra - a filoxéra vészeket leszámítva - töretlen fejlődést mutat napjainkig.
A város és környéke egyházi, kulturális életében jelentős szerepet játszott a ferences rend, amely a XIV. században telepedett le Gyöngyösön. Kolostort építettek, könyvtárat alapítottak, iskolákat működtettek. A ferences kolostor épületegyüttese, és a 16.000 kötetes könyvtáruk ma is nyitva áll az érdeklődők előtt. A város történelmét szinte valamennyi országos esemény befolyásolta. Sajnos a tűzvészeinkről is híresek vagyunk. Összesen 14-szer pusztított kisebb-nagyobb tűzvész. Gyöngyös mindannyiszor képes volt a megújulásra. Sőt, talán ezek a vészek alakították, formálták az itt lakók akaraterejét, szorgalmát. Történelmünk beépült vérünkbe, személyiségünkbe. Vissza