Fényképezés télen

Előszó

Részlet a könyvből:

A TÉLI FÉNYKÉPEZÉS
A fényképezés boldog országának egyik legszebb, legvonzóbb tartománya a téli felvételezés. A csillogó napfényben szikrázó fehér elem csodálatos szépségeit, anyagszerű megjelenésének finomságait, a leheletszerű kékes árnyékokat megfogni hálás és gyönyörű fényképezési feladat. A behavazott városok és falvak a behavazott természet éppen oly bőséggel kínálják a lenyűgöző szépségeket, a messze távlatokig vakító sugárzással ragyogó végtelen hómezőket és hegyodalakat éppen úgy, mint a hóval borított növényzetnek, fáknak, bokroknak finom szépségeket kínáló részleteit.
Különösen a természet fényképezésében alig van még egy olyan terület, amely annyira tiszta fény képi témákat mutasson képszerű megörökítésre, mint a havas táj és a havas természetrészlet. Mert ezekben a témákban a színeknek, a világ sokszínűségének alig van szerepe: a havas természeti témák már a valóságban is szinte fényképien egyszínűek. A ragyogó fehérektől a majdnem fekete mély árnyékokig teljes árnyalati gazdagságában jelennek meg a szemünk előtt. Egyéb szépségeik is tisztára fényképszerűek: a fényeknek és árnyékoknak végtelenül finom eloszlása és ezekből a finom fényárnyékkülönbségekből kialakuló plasztika, amely a hó sokféle alakjának különböző megjelenéseit egyforma tökéletességgel jellemzi: a milliárdnyi kristályokban szikrázó tömött porhó mezőit, a puha, lazán lebegő hótömegeket, a vizes hó tapadó nedves csillogását. És mindehhez a hó rokonait: a barkaszerű, finom szürkés zuzmarát, a fehérkristályos, tüskés zuzmarát, a jégvirágot, a hóval behintett sodródó jégtáblákat. Vissza