Erdélyi krónika 1520-1570/Dácia rövid krónikája 1143-1571

Előszó

A 15. század Európa-szerte a nemzeti történetírás megújulásának és felvirágzásának korszaka volt. A magyar történelem humanista szellemű feldolgozását a Magyarországon működő itáliai humanisták kezdték meg. Galeotto Marzio, Pietro Ransano, Filippo Buonaccorsi és Antonio Bonfini után a 16., majd a 17. században színre léptek a magyar történetírók is, akiknek egy része latinul alkotott, másik része viszont már magyar nyelven örökítette meg történelmünk fontosabb eseményeit. E krónikairodalmat többek között olyan nevek fémjelzik, mint Brodarics István, Szerémi György, Heltai Gáspár, Forgách Ferenc, Szamosközy István, Istvánffy Miklós. A 16-17. században azonban a Magyar Királyság területén élt németeknek is rendkívül gazdag - latin és német nyelvű - történeti irodalma volt. Érvényes ez a nyugat-magyarországi és a szepességi németekre éppúgy, mint az erdélyi szászokra.
A mohácsi csata utáni zűrzavaros helyzet igen alkalmas volt a reformáció elterjedésére mind Magyarországon, mind Erdélyben. Luther eszméi már egészen korán utat találtak a szászokhoz is, akik kereskedők, diákok révén mindig is szoros kapcsolatokat tartottak fenn Németországgal. És mivel a 16. században a reformáció elterjedése Németországban egybeesett a humanizmus felvirágzásával, a reformáció térhódítása az erdélyi szászok között is együtt járt a humanista szellem térhódításával. Vissza