| Előszó | 7 |
| Kesergő szerelem | |
| Énekek | |
| Állj meg, Amor, szemlélgessük | 121 |
| A halvány ég csillagai | 130 |
| A nap épen alkonyodott | 60 |
| Búval tölti csak s bánattal | 31 |
| Bűnhödtél föld, légyen elég | 144 |
| Csörgő patak! életemnek | 190 |
| Ébren való álmadozás | 113 |
| Egy hasonló valósággal | 164 |
| Falak! melyek közt lakozik | 137 |
| Itt a komor enyészetnek | 82 |
| Kellemek, a milyeneket | 171 |
| Két szeme szép arculatján | 76 |
| Lehetnék bár oly éles szem | 99 |
| Mars vad dühe bont, dönt, dúl, vág | 39 |
| Midőn csendes felségében | 52 |
| Mint a kőszál hajthatatlan | 157 |
| Mint az őzek az erdőben | 21 |
| Most költözik tőlünk a nap | 105 |
| Most tudom már, mit cselekszik | 184 |
| Nincs nyugtom, nincs békességem | 92 |
| Szerelem-e az, avagy nem | 68 |
| Dalok | |
| A bal sorsnak bús fellege | 88 |
| A fecskék elköltöznek | 89 |
| A föld egész kerekében | 48 |
| A halavány olajfáknak | 66 |
| A havasnak oldalában | 89 |
| A hol ő van, bámulandó | 75 |
| A hol ő van, csudálatos | 75 |
| A hol ő van, nézd a fákat | 76 |
| A hol ő van, ott Amornak | 81 |
| Akárhogy van, de kínaim | 186 |
| Akármennyi jeleseknek | 79 |
| A kegyetlent felejtheti | 55 |
| A kelő nap tovább nyújtott | 139 |
| Akkor, midőn felzavarta | 169 |
| A kutyáktól üldöztetvén | 47 |
| A külföldön nyomorogva | 29 |
| A legvígabb mulatságban | 136 |
| A melegen és hidegen | 100 |
| A menő nap a jövőnek | 128 |
| A mióta felserdűltem | 27 |
| A mit tesz ő, szép, nagy s dicső | 132 |
| Amor fejem mint megcsaló | 130 |
| Amor! s hát csak szenvedheted | 38 |
| Amor rabja, s most Marsé is | 36 |
| Amott látom domborodni | 179 |
| A nap alat ily szerelem | 156 |
| A reménység és félelem | 188 |
| A számtalan félelmekből | 185 |
| A szegénység és gazdagság | 148 |
| A szép őszi nap megszürkült | 112 |
| A szerelem birodalmát | 132 |
| A szerelem hatalmával | 132 |
| A szerelem indulatját | 125 |
| A szerelems gondolatok | 48 |
| A szerelem sétálni vitt | 133 |
| A szerelem s fájdalmaim | 154 |
| A szív minden, azt tartom én | 28 |
| A tavasznak érkezése | 103 |
| A titok kinyilatkozott | 189 |
| A vad szívet irgalomra | 184 |
| A világból kiszakadva | 105 |
| A világnak vígassági | 94 |
| A világon setét éj van | 161 |
| A virágok szép nemében | 56 |
| Az a lelkes nem tudom mi | 101 |
| Az én lelkem mélyen vagyon | 134 |
| Az életnek tengerében | 26 |
| Az ész váltig értekezett | 63 |
| Az idő mindenen kifog | 51 |
| Azt kérdezed, oh barátom! | 69 |
| Balgatag én! nem védettem | 47 |
| Bárki tegye itéletét | 116 |
| Beteg, sebes, törött, romlott | 160 |
| Bízakodó reményekkel | 187 |
| Bizonytalan lépsimet | 53 |
| Boldog ki a szerelemnek | 95 |
| Boldog vagy te, cifra madár | 34 |
| Boldog valék nyugalmamban | 30 |
| Csömört okoz a társaság | 64 |
| Édes kínos emlékezet | 87 |
| Egek! már ily nagy ideje | 179 |
| Egy csillag sincs az egekben | 161 |
| Egyetlen egy, bárki lássa | 97 |
| Egy délután (lestem én őt) | 155 |
| Egy szép estkor az erdőben | 118 |
| Éjfél vagyon, nem alhatom | 90 |
| Elérem majd nyugalmamat | 166 |
| Elmédet hát mért bocsátod | 59 |
| Elmégy tehát, szegény lélek! | 190 |
| Eltávozván, majd változás | 33 |
| Elűzted a komor telet | 30 |
| Emberfajzat! akárki légy | 139 |
| Ember! hát még dicsekedhetsz | 167 |
| Ennyi tüzes gerjedelem | 136 |
| Érc szíve megvehetetlen | 81 |
| Érzeményim seregében | 128 |
| Ezerek közt maga lenni | 94 |
| Gyakran lebeg elmém előtt | 108 |
| Gyenge szer az ember szíve | 151 |
| Gyermekségem szép idei | 72 |
| Gyűlölöm én a világot | 74 |
| Ha elmémnek gondolatit | 63 |
| Ha engemet, oly rég hívét | 167 |
| Hah! mely szörnyek a bajaim | 91 |
| Ha ki talán nem értheti | 50 |
| Hajh! kemény ő, s érzéketlen | 181 |
| Hajnal alig kerededett | 35 |
| Hallottam én szép szavának | 96 |
| Halj meg bennem, emlékezet | 115 |
| Ha majd a bú, mely testemet | 65 |
| Ha mindennek folosztását | 71 |
| Ha nem látom, többé nem ér | 100 |
| Ha nyelvem oly gazdag volna | 119 |
| Ha oly makacs ellensége | 70 |
| Ha tudnám, hogy békességem | 64 |
| Hegyen völgyön ácsorogram | 141 |
| Hirdesd, nyelvem, érdemeit | 74 |
| Hogy anyám megnyugtathatta | 26 |
| Hogy csak kínja s aggodalma | 141 |
| Hogy először láttam én őt | 153 |
| Hogy vonhatja félholt testem | 50 |
| Hol a szívben fészket rakott | 110 |
| Hová merülsz, beteg elme? | 118 |
| Hozzá fogtam százszor is már | 101 |
| Immár mennyit nem szenvedtem | 58 |
| Itt, a tenger habjaival | 53 |
| Itt ült, ott járt, ott nevetett | 116 |
| Jól látja ő, mint hervadok | 283 |
| Jól tudom én, mit kellene | 180 |
| Kinek egyszer kebelében | 88 |
| Ki voltam én, hajh! az előtt? | 165 |
| Környűlvett, im! már a franc had | 35 |
| Látnom őtet, és szeretnem | 155 |
| Láttam ismét! a régi ő | 180 |
| Láttam őtet siránkozni | 98 |
| Legmerészebb repültében | 113 |
| Mars, a kinek rabja vagyok | 37 |
| Mars zászlói eltüntenek | 152 |
| Meddig tart még tehát e harc | 66 |
| Még csak benned reménységem | 57 |
| Megláttam őt, s kebelemben | 111 |
| Mely szó, mely nyelv dicséreti | 126 |
| Mérgesítem sebeimet | 36 |
| Midőn a hold világában | 69 |
| Midőn Amor hozzám jöve | 140 |
| Miként örül, a mi csak él | 104 |
| Mikor egyszer pelyhesedtem | 27 |
| Minden inkább lehetséges | 70 |
| Minden szépben szépségének | 158 |
| Minden tárgyban őtet látom | 55 |
| Mind ez vissza nem adhatja | 188 |
| Mint a füge áttétetvén | 162 |
| Mint a napnak sugárai | 71 |
| Mint a sas, úgy fellengezett | 135 |
| Mint a szarvas, kit megére | 29 |
| Mint gyógyulnék fel sebemből | 117 |
| Mint hűl s fűl a vér eremben | 159 |
| Mint reszkettem, borzadoztam | 181 |
| Mint szeretlek, mint kedvellek | 102 |
| Mint tácolt ő, a Gratia | 153 |
| Mit nem tudna felforralni | 37 |
| Mondd meg, miként gondoljalak | 108 |
| Mondd meg Zephyr, mi dolgod van | 182 |
| Napok jönnek, napok mennek | 127 |
| Nem csak teste delisége | 131 |
| Nem birja ily sanyarú lét | 129 |
| Nem nyomhatván el tüzemnek | 54 |
| Nem szeretem többé őtet | 92 |
| Nem vádollak én tégedet | 162 |
| Nincs szívének kívánatja | 97 |
| Oh epedő kívánatok! | 72 |
| Oh nyomoult, buta nyelv te | 159 |
| Oh te! oh te! így ordítok | 142 |
| Oh természet! mit vétettem? | 182 |
| Oh! vajha kiszakaszthatnám | 126 |
| Oly kedvetlen s nyughatatlan | 187 |
| Olvastam én a verseket | 168 |
| Országok, népek, nemzetek | 34 |
| Ott, a ho én nevelkedtem | 49 |
| Önmagával vagdalkozni | 73 |
| öt kérem a teremtőtől | 56 |
| Semmiként sem remélhetvén | 28 |
| Senki őtet nem ismeri | 95 |
| Sírsz hát bennem, szegény lélek! | 120 |
| Sokat mondtam szépségéről | 189 |
| Sok országot mosó tenger | 80 |
| Sok s nagy, a mit szenvedek én | 65 |
| Szabad volta, fürge, s oly gyors | 159 |
| Szelid Musák! jól tudom én | 168 |
| Szemfényvesztő a gyöngy hava | 119 |
| Szépségének látásától | 127 |
| Szerelemben fogantattál | 96 |
| Szeretni s nem szerettetni | 125 |
| Szíve tárgyát bálványozni | 96 |
| Szívek, a kik csak nem rég is | 104 |
| Szívem kínja kedves nékem | 133 |
| Szívemnek mély fenekébe | 87 |
| Szív s lélekben beteg lenni | 67 |
| Szüntesd, oh sors! haragodat | 142 |
| Tanú valék, mint érezte | 112 |
| Tanú valék, mint érezte | 112 |
| Téged látlak az egeknek | 166 |
| Te, ki alig világítasz | 160 |
| Természetnek éltetője | 49 |
| Testének egy mozdulása | 143 |
| Ti, a világ kezdetében | 62 |
| Tiszteletet, csudálatot | 114 |
| Tovább immár lehetetlen | 163 |
| Úgy lebegett ő szüretkor | 11 |
| Üdvességgel áldott két szem | 91 |
| Valahányszor szeme pillant | 79 |
| Vajjon mire magyarázzam | 187 |
| Váltig immár megviselték | 235 |
| Végtére hát elértelek | 170 |
| Vizen, földön, és az égben | 109 |
| Volt egy idő, hogy könyemet | 110 |
| Zúg a zápor, ordít a szél | 154 |
| A boldog szerelem | |
| Énekek | |
| A kelő nap lövelli már | 238 |
| Hah! istenség a szerelem | 261 |
| Ott, hol Hymen kötelében | 347 |
| Szeretek én tébolyogni | 303 |
| Szeretem én komor télben | 325 |
| Ti, kegyes ég szülöttjei | 278 |
| Végre tehát elnyertelek | 209 |
| Dalok | |
| A bereknek gyor kaszási | 229 |
| A bölcs szíven (szerelmiben) | 338 |
| A férj fenkölt, tüzes legyen | 237 |
| A gyermekkor örömei | 269 |
| A jövendő reményein | 300 |
| A kínokról beszégeténk | 201 |
| A királyi palotában | 311 |
| Akkor, midőn oda dűlünk | 229 |
| Alig nézi magát körül | 313 |
| Álom Amor boldogságra | 353 |
| Ama tenger keserveket | 323 |
| A mely Hyment pénz s cím szerzett | 314 |
| A mely szív, míg nyereséget | 320 |
| A mely szívnek érzeményi | 297 |
| A mesterség, boldog lenni | 290 |
| A mezei gazdaságban | 268 |
| A mit kivűl, belől ismer | 342 |
| Amor ezer mesterségét | 351 |
| Amornak sok a rokonja | 356 |
| Amor nélkül a szép és jó | 251 |
| Amort, kinek csak buja kény | 273 |
| A sors ura bölcsen teszi | 337 |
| A szélnél is sebesebben | 298 |
| A szerelem ád kezdetet | 297 |
| A szerelem és barátság | 272 |
| A szerelem és reménység | 302 |
| A szerelem keserűjét | 361 |
| A szerelem iskoláját | 233 |
| A szerelem örömei | 250 |
| A szerelem erkölcsöket | 357 |
| A szerelmet, melyre két szív | 298 |
| A szerencse kebelében | 284 |
| A szivárvány színeivel | 362 |
| A szív minden indulatja | 363 |
| Asznak a rét virágai | 258 |
| A szokáshoz, emberekhez | 247 |
| A teremtő szerzeménye | 294 |
| A természet emlőiből | 208 |
| A természet kebelében | 199 |
| A test pompás szépségei | 234 |
| A tudomány és dicsőség | 206 |
| A veszélyes fergetegben | 235 |
| A világ egy nagy üres tér | 252 |
| A világ nagy tengeréből | 290 |
| Az aranynyal teli zacskó | 345 |
| Az egész nagy természetbe | 294 |
| Az életnek tengerében | 317 |
| Az első csók ajakiból | 257 |
| Az emberi tétemények | 359 |
| Az emberszív, valamíg vér | 256 |
| Az embert, ki kebelében | 364 |
| Az ész minden új tudtával | 344 |
| Az istennek akaratja | 321 |
| Az kin nyargal száguldozva | 236 |
| Az örökké nyughatatlan | 268 |
| Az öröm egy kényes virág | 299 |
| Az öröm, kit bánat s csömör | 358 |
| Az öröm úgy nevelkedik | 315 |
| Balúl tészsz, ha kárhoztatod | 293 |
| Bizodalom fő áldása | 311 |
| Boldogok, míg még ártatlan | 316 |
| Boldog óra, hogy lángaim | 343 |
| Csupán magad, értelmes ész | 343 |
| Eddig a bú fellegével | 202 |
| Eddig csak bús henyélésben | 206 |
| Egy istenért, egy hazáért | 249 |
| Egy kincstek van, oh leányok! | 316 |
| Egymás mellett be szépen áll | 405 |
| Egy szavára siralmimnak | 252 |
| Egy szép hölgynek ellenében | 275 |
| Egy szép s jó szűz tiszteletét | 341 |
| E hiányos poréletben | 361 |
| Élés által a szerelem | 273 |
| Éljük (dorgálni ki meri?) | 254 |
| Éljük, éljük az életet | 336 |
| Éljük okos intézettel | 277 |
| Első kegyes tekintete | 240 |
| Elörtötték inségemet | 201 |
| Erdőn, mezőn zúgva dúl fúl | 346 |
| Érzékeny szív, értelmes ész | 315 |
| Érzeményink hajnalában | 354 |
| Ezen földi poréletben | 296 |
| Ezerféle képzeletek | 249 |
| Ezer öröm virágozik | 335 |
| Ez órának lejártával | 271 |
| Ezt a roppant természetet | 312 |
| Fagyva fekszik a természet | 271 |
| Fájdalmimban átkoztalak | 199 |
| Fellengező reményekkel | 236 |
| Gyűlöllek én, asszony-férfi | 318 |
| Ha a hideg, feszegető | 296 |
| Ha csak a szép vonsz tégedet | 301 |
| Ha csak habos testi kények | 274 |
| Ha egy szép test látására | 319 |
| Ha igaz a vélekedés | 231 |
| Ha itt a dél, már készen vár | 228 |
| Hajhászszon más uraságot | 230 |
| Ha kedvesem mellettem ül | 228 |
| Halljátok, kik esmértek | 195 |
| Ha némelykor, csak futtában | 294 |
| Ha nem ügyel az ész rája | 357 |
| Ha tavasznak leheltére | 319 |
| Ha úgy nézed szépségedet | 257 |
| Hívség, mely oly erősen áll | 235 |
| Hogy a hírnek templomában | 360 |
| Hogy először megnyílt nékem | 293 |
| Holnap nem lesz, a mi ma van | 232 |
| Hol nem jártak gondolatim | 302 |
| Hűlt helye a sürű dombon | 259 |
| Igazságnak, valóságnak | 334 |
| Ismérd meg az embereket | 276 |
| Kendericék, fülemilék! | 363 |
| Két boldog van, oly szükséges | 300 |
| Két elmében egy értelem | 321 |
| Kezdet idején fösvénykedni | 355 |
| Ki a tömlöc penészéből | 251 |
| Ki egy szép s jó feleségem | 275 |
| Kiki maga utján járjon | 246 |
| Kivált, ragyás, aszott bagoly | 197 |
| Leány! midőn gombolyodnak | 323 |
| Legény! leány! míg eredben | 235 |
| Libyának homokjain | 344 |
| Más a világ ábrázatja | 203 |
| Megemésztéd az erdőnek | 356 |
| Midőn gyermekidőnk elmúlt | 207 |
| Midőn reggel felserkenünk | 227 |
| Míg az élet tavaszában | 339 |
| Miként sejti ő lelkemből | 265 |
| Miket, szívem ömledezvén | 364 |
| Mind az, a mit a halandók | 265 |
| Minden nap új kellemekkel | 340 |
| Minden vizek kicspának | 320 |
| Minekutána kezünket | 200 |
| Mint a tavasz virágzatja | 255 |
| Mint borzasztó havasoknak | 277 |
| Mint dühödik, üvölt s ordít | 272 |
| Mint egy nap az esztendőben | 253 |
| Mint előzi akaratom | 234 |
| Mióta, mint bimbóikból | 352 |
| Mit nem kíván, miket nem sejt | 291 |
| Mosolyogva jönnek, mennek | 227 |
| Most négyszer hét esztendeje | 255 |
| Munka töltvén nappalimat | 250 |
| Musám te! ki zokogással | 195 |
| Ne csudáld, hogy majd minden szó | 349 |
| Néha midőn mellettem ül | 205 |
| Ne káromold, sőt háláljad | 253 |
| Ne mérkéld, hogy balgatag ész! | 322 |
| Nem, ki névért, dicsőségért | 261 |
| Nem mind myrtus, a mit Amor | 314 |
| Nézd a rózsát bibójában | 204 |
| Nincsen minden emberfőben | 358 |
| Nincsen, nem volt, nem is lészen | 296 |
| Nincsen minden emberfőben | 358 |
| Nincsen, nem volt, nem is lészen | 296 |
| Nincs öldöklőbb, nincs mérgesebb | 336 |
| Oh te! ki a nagy világnak | 266 |
| Oh te! szívem kedveltjének | 291 |
| Oly szükséges szívemnek ő | 342 |
| Ő is engem rég szeretvén | 202 |
| Őmellette nem érzem én | 237 |
| Őrizzétek jó nevetek | 317 |
| Ragyogó mellcsillagodat | 338 |
| Rokon embertársatokkal | 338 |
| Rokon embertársatokkal | 258 |
| Seregesen megy a vad lúd | 341 |
| S hát meg újra lobbot vete | 224 |
| Soká fel nem támadhatott | 200 |
| Sokan voltak, kik őt kérték | 269 |
| Sokat mondék kellemiről | 333 |
| Sokat mondék szerettemről | 355 |
| Sokkal szebb most a természet | 231 |
| Sok szép s jó van itt a földön | 324 |
| Sokszor, mindőn bámulással | 303 |
| Sorsunk vászna e föld hátán | 274 |
| Szabadságban, szeretetben | 292 |
| Szegény, vagy rosz belseje | 259 |
| Szerelemről hogy jól írjon | 260 |
| Szilajságunk szelídítni | 337 |
| Szinte már majd összecsaptak | 207 |
| Szív s ész külön két kalauz | 267 |
| Te az idők tengerébe | 270 |
| Te ki élted boldogságát | 335 |
| Te, szemének tekintete | 322 |
| Ti, a sorsnak ostorai | 196 |
| Tied minden gondolatja | 204 |
| Ti, kik Hymfyt dicséritek | 278 |
| Ti, kik kivül ugy fázátok | 198 |
| Ti, kik szívem fájdalmával | 198 |
| Tökéletes bizodalom | 225 |
| Tőle jönnek, hozzá térnek | 233 |
| Tudós lehetsz, de bölcs nem vagy | 268 |
| Úgy szí lelkem boldogságot | 362 |
| Van egy erkölcs, melyet imád | 266 |
| Vétettem én, mondván, hogy jég | 196 |
| Volt egy idő, hogy Aurora | 352 |
Folytatás Microsoft-tal