Hipnózis-gyógymód

Előszó

Részlet a könyvből:

ŐSERÖK AZ EMBERI LÉLEKBEN.

Másfélszáz éve, hogy elhangzottak Goethe fentidézett bölcs szavai. Másfélszáz év mindig nagy idő volt az emberi kultura fejlődésében, de amióta áll a világ, helyesebben mióta tudjuk, hogy állunk mi emberek eme folyton forgó sártömegen, amelyet földnek nevezünk, azóta sohasem volt a történelemnek cselekményekben és kulturfejlődésben olyan gazdag másfél évszázada, mint a Goethe fenti szavainak elhangzása óta lepergett pontosan másfélszáz esztendő.
A technikai fejlődés gőz- és villanyvonatai, kereskedelmi- és csatahajói behálózzák és befutják rövid napok, hetek alatt sártenkénk legtávolabbi pontjait. A távolsági és sebességi rekordokat napról-napra döntik meg az ujabbak. Repülőgépek, táviró és rádió órákat, perceket sőt pillanatokat állitottak a mult hónapjai, hetei helyébe, A regényirók legvérmesebb fantáziáját is megszégyenítő materialista-produkció-győzelmek jelentőségeiről nem is beszélünk, hisz ezeik máris legyőzték a vizek mélyét, a lég magasságait és segitségükkel az ember keze, szeme és minden érzékszerve máris elérte és megfogta a végtelen nagy és a végtelen kicsiny világ határait egyaránt. A középkorban a nagyvilág (,,Makrokokomosz") kicsinyitett másának tekintették az emberi szervezetet. (A „Mikrokozmoszt"-t) És vájjon mennyivel bonyolultabb a mai tudásunk fényében a saját szervezetünk szerkezete, mint volt a középkor tudása mellett az egész mindenségé? Vissza