Hipotézisek és realitások a lingvisztikában

Előszó

Deme László 1996. november 14-én töltötte be 75. életévét. Ebből az alkalomból köszöntötték fel volt tanítványai és munkatársai saját nevükben, illetőleg a Magyar Nyelvtudományi Társaság szegedi tagozatának, a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelvészeti Tanszékének, valamint a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvi Tanszékének képviseletében. A Szegedi Akadémiai Bizottság tiszteletének kinyilvánításául bocsátotta rendelkezésre Publications of Regional Committee of Hungarian Academy of Sciences című sorozatának egy kötetét, hogy írásban is megmaradhasson az elhangzott szó.
Deme László 1970-től 1980-ig professzora volt a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának: alapítója és vezetője az Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének (és egy ideig az Angol Nyelv és Irodalom Tanszéknek is vezetője), 1978-tól nyugdíjba vonulásáig irányította a Magyar Nyelvészeti Tanszék munkáját is. Ez az évtized számára fáradságos, de jó szívvel végzett rengeteg munkát adott, a fiatal szegedi nyelvészeknek pedig sok-sok eredményt hozott. A magyar nyelvészet iránt érzett felelőssége, a fiatalok iránti szeretetteljes segítőkészsége eredményeként létrejött és működött egy többek által (így pl. Rácz Endre által) "szegedi iskolá"-nak nevezett tudományos műhely, amely a funkcionális nyelvszemlélet érvényesítésével ért el figyelemreméltó eredményeket. Ebben s az ezt követő évtizedben szerzett tudományos minősítést Szabó József, B. Fejes Katalin, Galgóczi László, R. Molnár Emma, Békési Imre és Nagy L. János... Vissza