Hitlerizmus és kereszténység (rossz állapotú)

Előszó

Korfordulók, világkatasztrófák idején a gazdasági és szellemi válságok okait, eredőit feltárni, a romboló és építő erőket kikutatni és azokra rámutatni, nagyfontosságú, ország és világmentő feladat. Vonja le belőlük az utókor a történelem tanulságait, s szívlelje meg "az élet mesterének" intéseit.
Ma Németország bukásának okait, tanulságait teszik a győző államok s maga a német nép mérlegre. Mann, a német emigráns író, korunk nagy elméje hirdette még a háború kitörésekor: Európa elpusztul, ha engedi magát a nácizmustól leigázni. Az összecsapásban Németország maradt alul, s a győző államok most felszámolják a német militarizmust s az összes forrásokat, melyekből a hitleri militarizmus merített.
De épp azért különösnek tartjuk, hogy a hitleri militarizmusnál is nagyobb veszedelemmel a világ eddig nem foglalkozott érdemlegesen. Ez a nagyobb veszedelem a nemzeti szocialista világnézet.
1933 óta a világ a nemzeti szocializmusról irányzatos beállításban nyert híreket. A németországi katolicizmus és a hivő protestantizmus azonban tapasztalásból ismerte meg a nemzeti szocializmus romboló hatását. A nemzeti szocializmus ugyanis lelkeket átalakító világnézeti jelleget öltött, s mint ilyen a kereszténység helyét akarta elfoglalni. Megindult a késhegyig menő harc az új világnézet és a kereszténység között.
És ezen az arcvonalon vesztette el a nemzeti szocializmus az első csatát s tulajdonképen ez a csatavesztés idézte elő a nemzeti szocializmus egyéb álmai összedőltét. Ribbentrop maga fejezte ki ezt a nagy igazságot a nürnbergi pör alkalmával: Németország azért bukott el - úgymond - mert a kereszténység ellen harcolt.
A gazdasági, politikai, hadászati, technikai és egyéb erőtényezők feltárása mellett azért sokkal fontosabb feladatot teljesítünk, amikor rámutatunk arra, hogy miben állt a nemzeti szocialista világnézet és hogy miképen folyt le a harc a kereszténység és a nemzeti szocialista világnézetek között. Vissza