Hitvédelmi tanulmányok

Előszó

A pápaságról szóló tanulmányt a Theologia szerkesztősége XII. Pius 25 éves püspöki jubileuma alkalmából hódolata jeléül akarta közölni és ezzel a hittudományi kar részéről külsőleg is megmutatni, hogy milyen szellem hatja át tudományos működését és hogy milyen irányban törekszik nevelni az Egyház jövendő szolgáit. Az értekezés azonban különböző okokból, főleg az idő rövidsége miatt, nem jelenhetett meg. A Theologia 2-ik számának szánt értekezés terjedelme rövid lett volna és körülbelül az itt közölt tanulmány középső részének felelt volna meg. Mivel a kibővítés lehetséges volt, fel kellett használni az alkalmat, hogy az értekezés szélesebb alapon épüljön föl. Igy vázoltam meg a kérdés bölcseleti hátterét és bővítettem ki azokkal a vele összefüggő szempontokkal, amelyeket az olvasó tanulmányomban talál.
A tárgyalásnál lassankint a hit problémája domborodott ki. Talán inkább az egyetemi hallgatóság igényeit, mint az általános követelményeket tartottam szemmel, mikor a tekintély problémáját, ennek bizonyító erejét és módját vizsgáltam meg és nyujtottam két tanulmányban, amelyek közül az egyik a Bölcseleti Közleményekben jelent meg, a másodikat pedig a Szent István-Akadémia 1942. nov. 6-iki ülésén olvastam föl. Két szempont vezetett megírásuknál. Az egyik az volt, hogy kiemeljem az emberi és isteni tekintélyre támaszkodó hit nagy különbségeit. Az emberi tekintély korlátolt tanuskodási területe, gyöngesége, az igazság közlési módja és ereje olyan mozzanatok, amelyek az isteni tekintély korlátoltságával, föltétlenül megbízható és valós igazságot közlő erejével szemben egyetlen vonást sem mutatnak föl, amelyből a kétféle hit egyszintűségére lehetne következtetni. A hasonlóság csak a tekintély erejére támaszkodó érvelés szempontjából és ennek állítása következtében található meg, de magának az érvelésnek módja és minden mozzanata annyira különböznek, hogy az emberi hit megvalósulásának és folyamatának egyes módozatait nem lehet alapul venni az isteni tekintélyre támaszkodó hit tényének elemzésénél. Logikailag nem helyteleníthetjük a hasonlóságok megállapítását, de ez tisztán anyagi, sématikus és alsóbbrendű megegyezés, ami a tartalmi és valóságrendi hasonlóságokat nemcsak nem tárja föl, de még nem is érinti. Itt is bebizonyul tehát, hogy a hitet mint isteni erényt és természetfölötti valóságot úgy kell kezelnünk, mint a többi hittitkot. Kimutatva, hogy mibenlétében és értékében fölülmúlja a természet adottságait és mint ilyent, a hit maga is hitünk tárgya lévén, csak megvédhetjük, de teljes mivoltában föl nem foghatjuk. Amit tehát a teológia a hit tényének elemzése szempontjából tehet, éppúgy a «környezet» tisztítására vonatkozik, mint a többi hittitoknál. Kimutatjuk, hogy a tekintéllyel való érvelés megfelel az emberi értelem természetének és szükségleteinek és hogy az Isten tekintélyével való indokolás az értelem és a tárgy közötti azonosítás minden követelményének eleget tesz. A hit és a hit ténye önmagunkban és mivoltunkban titkok maradnak. Vissza