A jogalkalmazók személyiségének szerepe a jogérvényesülésben

Előszó

Fiatal mérnök ismerősöm mesélte, hogy egy licencia megvásárlására külföldre utaztak. A mérnökök, közgazdászok és pénzügyi szakemberek pár nap alatt mindenben megegyeztek, és örültek, hogy a maradék időt vásárlással és városnézéssel tölthetik. A jogi személy azonban elkezdett kötözködni, hogy a szerződésben ezt meg azt a pontot nem egészen így szokták megfogalmazni, és addig nem nyugodott, amíg a szerződést át nem fogalmazták. Mindenki dühöngött, hogy a vásárlásból és a városnézésből nem lett semmi, a repülőgépet is alig érték el, csak a jogi személy volt boldog, hogy a szerződést végül mégis úgy kötötték meg, „ahogy szokták". A történet végén értettem meg, hogy a „jogi személy" nem volt más, mint a küldöttségben részt vevő jogász .. . Ekkor, a már több szemesztert sikerrel elvégzett joghallgató magabiztosságával magyaráztam el, mi a különbség a jogász és a jogi személy között. Évekkel később, már ügyészségi fogalmazó koromban, amikor megkaptam az első polgári jogi aktákat és minden keresetlevél „külzetén" azt olvastam, hogy ilyen meg ilyen követelés „... és jár. iránt", azt hittem, hogy valamilyen véletlen folytán csupa járadéki ügyet szignáltak rám. Instruktorom azonban jóságos mosollyal elmagyarázta, hogy ezt csak úgy „für alle Fälle" kell odaírni minden kereset után, és nem járadékot jelent, hanem az alapkeresettel összefüggő, minden lehetséges „járulékot" (kamat, perköltség stb.). Vissza