Aetas 2007/4.

Fülszöveg

A gödöllői hadjárat a tavaszi hadjárat első és igen sikeres időszaka. A magyar honvédsereg egyértelműen átvette a hadászati kezdeményezést, és azt végig megtartotta. Elkerülve a legegyszerűbb, de legnagyobb veszteséget ígérő hadászati áttörést, egy klasszikus megkerülést alkalmazott. A magyar sereg ennek eredményeként a császári főerőt a hadszíntérjelentős részének kiürítésére, a közbeeső hadászati alapjára való visszatérésre kényszerítette. Az ellenségnek még arra sem maradt lehetősége, hogy Komáromot mint meghatározóan fontos hadászati pontot a magyarok műveleteivel szemben fedezze. Ennél a siker csak akkor lehetett volna teljesebb, ha Windisch-Grátz seregét sikerül döntően legyőzni. Ennek elmaradása több okra vezethető vissza. A legfontosabb ok, hogy nem volt realitása. Másrészt viszont a lehető legnagyobb siker reménye mégis felcsillant, ami annak köszönhető, hogy a császári hadsereg vezetése hibát hibára halmozott, bizonytalan és következetlen volt. Fogalmazhatunk talán úgy... Tovább

Fülszöveg

A gödöllői hadjárat a tavaszi hadjárat első és igen sikeres időszaka. A magyar honvédsereg egyértelműen átvette a hadászati kezdeményezést, és azt végig megtartotta. Elkerülve a legegyszerűbb, de legnagyobb veszteséget ígérő hadászati áttörést, egy klasszikus megkerülést alkalmazott. A magyar sereg ennek eredményeként a császári főerőt a hadszíntérjelentős részének kiürítésére, a közbeeső hadászati alapjára való visszatérésre kényszerítette. Az ellenségnek még arra sem maradt lehetősége, hogy Komáromot mint meghatározóan fontos hadászati pontot a magyarok műveleteivel szemben fedezze. Ennél a siker csak akkor lehetett volna teljesebb, ha Windisch-Grátz seregét sikerül döntően legyőzni. Ennek elmaradása több okra vezethető vissza. A legfontosabb ok, hogy nem volt realitása. Másrészt viszont a lehető legnagyobb siker reménye mégis felcsillant, ami annak köszönhető, hogy a császári hadsereg vezetése hibát hibára halmozott, bizonytalan és következetlen volt. Fogalmazhatunk talán úgy is, hogy még arra sem bizonyult alkalmasnak, hogy döntő vereséget szenvedjen. Windisch-Grátz döntésképtelen volt, a hadtestparancsnokok közül Wrbna Budán a helyőrséget irányította, az egyébként elismert Schlik semmi érdemlegeset nem tett, Jellacic pedig legfeljebb körülményeskedő okoskodásaival hívta fel magára a figyelmet.
Csikány Tamás tanulmányát számunk 5-32. oldalán olvashatják. Vissza