Hogyan jutunk a magasabb világok megismeréséhez?

Előszó

Az érzékfeletti megismeréshez vezető, ebben az írásban ismertetett út olyan átéléshez vezet, amivel összefüggésben különleges jelentőséggel bír az, hogy aki törekszik rá, vele kapcsolatban semmilyen ámításnak, vagy illúzióknak ne adja oda magát. És közel áll az emberhez, hogy ámítsa magát abban a vonatkozásban, ami itt szerepet játszik. Az ámítások egyike -különösen súlyos-, ha a lelki átélés egész területét, amelyről az igazi szellemtudományban szó van, úgy tólja el, hogy az a babona, a víziós álmodás, a médiumizmus és az emberi törekvések egyik-másik elfajzásának körzetébe soroltan jelenik meg. Ez az eltolás gyakran abból származik, hogy egyeseket, akik a maguk igazi megismeréstörekvéstől távolra került módján utat szándékoznak keresni az érzékfeletti valóságba, ennek során azonban a nevezett elfajzásokba esnek, olyanokkal tévesztenek össze, akik az ebben az írásban megmutatott utat kívánják járni. Amit az itt körvonalazott úton él át az emberi lélek, teljes egészében a tiszta szellemi-lelki tapaszolás mezején zajlik le. Ilyet csak azáltal lehet átélni, ha az ember még egyéb belső tapasztalatai számára is annyira szabaddá és függetlenné képes tenni magát a testi élettől, mint amilyen a közönséges tudat élményei során olyankor, amidőn a kívülről észleltekről, vagy a belülről megkívántról, érzettről, akartról olyan gondolatokat alkot, amik nem magából az észleltből, érzettből, akartból származnak. Vissza