Hogyan tanítsunk kibontó módszerrel?

Előszó

Kivételesen szép, ihletett és bátor nevelő munkáról tesz tanúságot, és ad számot ez a könyv.
Egy esztendővel ezelőtt összefogott egy kis munkaközösség, s a Neveléstudományi Intézet vezetőségének és a fővárosi iskolafelügyelői kar kiküldöttjének irányításával megkísérelte a korszerű írás-olvasás tanítást. Nyolc kísérleti osztályban kibontó módszerrel próbálta olvasásra és betűvetésre kapatni az apróságokat.
Mi állt rendelkezésükre a kísérlethez?
Elveken és elméleti meggondolásokon alapuló meggyőződésen , hiten, lelkesedésen és munkakedven kívül jóformán semmi. Szókép-tábláikat, a legnélkülözhetetlenebb szemléltető ábrákat maguk rajzolták, a „bemutatkozó" tárgyakat maguk szedegették össze, az asztalra, falra szerelhető "sínt", amelybe a szóképeket beleállították, maguk eszelték ki és eszkábálták össze.
Volt ugyan már kéziratban, majd sajtó alatt egy kibontó módszerű ábécéskönyv, mely a nagyméretű szóképtáblák kivételével minden szükségest kezükbe adhatott volna, s mely a meseszövegbe rejtett módszeres utasításokkal munkájukat megkönnyíthette volna, ámde
Ez az ábécéskönyv, technikai okokból csak részletekben, akkor is megkésve, a megfelelő tanítási egység túlhaladtával került a gyermekek kezébe. Akkor, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá, a kezdet kezdetén, a kísérletezőknek maguknak kellett előteremteni, leleményességükkel, talpraesettségükkel pótolni mindent.
S a kísérlet mégis sikerült.
Félév végére a kísérleti osztályok növendékei olvasásban is, írásban is ott tartottak, ahol régi módszerrel tanuló társaik, húsvétra annál jóval messzebb. Vissza