Hol van már az az idő...

Szerző

Szerkesztő

Fordító

Grafikus

Budapest

'Sonja Peter: Hol van már az az idő... ' összes példány

Kiadó:	Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó
Kiadás helye:	Budapest
Kiadás éve:	1982
Kötés típusa:	Fűzött kemény papírkötés
Oldalszám:	399 oldal
Sorozatcím:	Csíkos könyvek
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	20 cm x 12 cm
ISBN:	963-11-2778-8
Megjegyzés:	Egész oldalas fekete-fehér illusztrációkkal.

Értesítőt kérek a kiadóról

Értesítőt kérek a sorozatról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Fülszöveg

A mai tizenéves olvasónak valóban történelem már az az idő, amelyről Sonja Peter önéletrajzi fogantatású regénye szól. A naplószerű írás egy drezdai születésű kislány gyermekkori emlékeiről, kislánykori-nagylánykori élményeiről számol be, mint sok száz hasonló lányregény.
Csakhogy ennek a kislánynak a gyermekkora egybeesett a hitleri Németország születésével, a nácizmus tombolásával; s ez a kislány kommunista szülők gyermekeként élte át az illegalitásba kényszerült német pártmunkások megpróbáltatásokkal teli, küzdelmes életét, az állandó életveszély közepette is töretlen helytállással. A könyvet Szőnyi Gyula rajzai illusztrálják.

Tartalom

Jóisten nincs - de a kéményseprőtől félek. És a Kócos Petiről szóló könyv éppen olyan félelmetes, mint a rendőrség	5
Holnaptól "Heil Hitler"-rel kell köszönnünk - és a pártnak nincs joga, hogy elpusztuljon - mondja maga. De ha még egyszer magamra hagynak, nem akarok élni	22
Az árnyak eltűnnek a nappal - de nem mind kutya, aki megugatja a holdat. Megtanulom, hogy mi az a következetlenség, és kivonulok papával és magával a világmindenségbe	62
Beugrom a nagyvárosba - és eltévedek az utcákon, kicsi és meg nagy is vagyok egyszerre, irigylem a barátnőmet, Wichát, és örülök, hogy tudok gyűlölni	92
Sírok, mert gyenge vagyok... és örülök, mert mama feláll a varrógéptől. Nicóval átélem a forradalmat. De Senta buta, mert nem tudja, hogy a képeink igazak	125
Megváltozik az egyéniségem - de papának az a véleménye, hogy hajlamos vagyok az egyéni terrorra. És azt mondja, ne felejtsem el, hogy a világ nem bábszínház, és Hitler nem fajankó	162
Menni nem könnyebb, mint maradni - és a háború halál akkor is, ha kék az ég. De társadalmi szimbólumokat csak a szegényeknek szállítanak ingyen	186
Éjszakai gondolatok, amelyek világítanak, akár a csillagok - Kérdezni nem fogok többé, inkább tudatlan maradok az erkölcs dolgában. De azt azért szeretném tudni, hogy az, ami a világon a legjobb, miért nemcsak jó	230
Első győzelmem! - Jobb precedensnek lenni, mint a karmuk közé kerülni. És esküszöm: majd ha mérleget csinálunk, nem lesz hely rajta a könyvelőpofáknak	258
Szép legyen és hasznos is - ez az én életem. Mama megjátssza a gyászba borult özvegyet. Találok magamnak egy barátot, és Munknak zsebében van a kötél	302
Már ismerem az élet legszebb útják - Ali "csigalépcső"-jét sohasem felejtem el. - Hajolj csak le, kislányom - mondja mama. Martin azt tanácsolja, hogy ne énekeljek többé	349
Vége! Most már igazán mindjárt vége lesz! - gondolom boldogan. De előtte még Haupt építőmester pokoli terve várt ránk és a tűzeső. Aztán mamával együtt elkezdjük az életet egy új korszakban	379