Hol vette a király a várát?

Előszó

Részlet a könyvből:

"Nyújthat-e segítséget a telepítés- és településtörténetnek a családnévkutatás? A kérdés valójában költői, hiszen Gyetvai Péter, Bárth János, Hajdú Mihály és mások alapos szaktanulmányai már régen igenlő választ adtak erre a - valljuk be - voltaképpen nem is túlságosan komoly dilemmára. Hiszen tapasztalatból tudjuk, hogy a személynevek, családnevek nemegyszer tartalmaznak olyan információkat is, amelyek alapján több-kevesebb pontossággal megállapítható egykori vagy mai viselőjük etnikai és vallási hovatartozása, származási helye, valamikori lakhelye.
Magam ilyen vizsgálatoknak vetettem alá XVIII. és XIX. századi temeriniekre vonatkozó bérmálási anyakönyveket. E becses dokumentumok többsége igen sok olyan bejegyzést tartalmaz, melynek alapján megállapítható, hogy a XVIII. század végétől a XIX. század végéig, tehát egy évszázad leforgása alatt a dél-bácskai mezővárosba összesen 158 városból és faluból érkeztek elsősorban magyar, másodsorban szlovák, harmad- és negyedsorban pedig német és délszláv (mindenekelőtt horvát, bunyevác) telepesek. Intenzív betelepedésről mindenekelőtt az 1808-as bérmálási anyakönyvből értesülhetünk. A 2010 személy adatait tartalmazó corpusból összesen 315 vonatkozik olyan bérmálkozókra, akik még nem Temerinben születtek: adataik alapján 119 kibocsátó települést tudtam meghatározni. Ezek egynegyede a Bácska és a Bánát azon részein található, amelyeket ma Vajdaságnak szokás nevezni, egyharmaduk Pest, Heves, a mai Bács-Kiskun, Szolnok (azon belül is mindenekelőtt a Jászság) valamint Nógrád vármegyében. De érkeztek dunántúli megyékből is (Tolna, Fejér, Komárom, Zala), nem túl jelentős számban. Ugyanezt mondhatjuk el a felvidéki megyékről is, azonban ehhez hozzá kell tennünk, hogy valójában egy több évig tartó, alapjában véve észak-déli irányú nagy migrációs hullám egyik végállomása volt Temerin, kiindulópontjai, forrásvidékei viszont nemegyszer az északi megyékben találhatók, még ha ez az anyakönyv lapjain nincs is mindig kimutatva. " Vissza