Holdarcba nézve

Fülszöveg

Ez a könyvecske, amit a sors kegyelméből és fiatalabb pályatársaim - valamint a támogatók - segítségével asztalodra letehetek, kedves Olvasóm: a teljes életmű, a tollal teremtett.
Nem is asztalodra: egyenesen a kezedbe szeretném adni, hogy jól-rosszul megfogalmazott, rímbe tört gondolataimat olvasva-megismerve igazán rádöbbenhess: léleknyomorító, megalázó valóság volt a "felső tízezer" gőzös dőzsölése, a nyomorba-sárba taposott emberi sorsok fájdalma - és az ma is. Átkom és gyönyörűségem, hogy sorsom és sorstársaim keserveit, az égő türelemből fellobogó indulatokat, az emberibb jövendő hitét a legsivárabb életkörülmények közt is kikiálthattam vagy elsuttoghattam, örök-földközelben fogant verssorok őrizetére bízhattam, emlékeztető tanulságul a kései nemzedékeknek. Mert a folytonosság - sajnos - leginkább a fájdalomban, a mindenkori társadalmak égre kiáltó igazságtalanságaiban örök.
Piruló orcával, de mindenképpen vállalnom kell az ötvenes évek kényszer-szülte, "új" életünket felmutatni, az elvárások szerint dicsőíteni "hivatott" verseket is; kevés van belőlük, éppen csak annyi, az én bűnöm, hogy ezek a kicsikart-versek is rendre meghamisítva, alkatomtól idegen lelkendező-mondanivalóval megtöltve jelentek meg minden korábbi kiadásban.
Ma már szabadabban lélegezhetünk, adott a lehetőség ahhoz, hogy kimondassék a Szó hamis felhangok, mindennemű torzítás nélkül. E tudatban légy bírája verseimne, kedves olvasó.
1992. január 7.
Sütő Kálmán Vissza