Holddal világítottunk

Fülszöveg

"Ki tudja, mikor indultak el bennem az első vers kezdősorai. S melyik ballagó dűlővel, madárrepüléssel? A körülöttem hánykolódó tanyai földek milyen dühétől, szűkölő kínjától? Nem hiszem, hogy mindezt pontosan lehetne tudni. Lehet, hogy már akkor is verset írtam, mikor a kissámlira fölállva, ujjammal a konyhagőztől párás ajtóablakra firkáltam. Vagy a porban a meleg, zúgó hátú dombon. Ezért érezném csak félig igaznak, ha azt írnám: húsz-huszonegy év verseit gyűjtöttem össze ebben a könyvben. Benne vannak az azelőtti, messzi naptól, holdtól világos éveké is, el egészen a bágyadt kerítésnél szaladó kisinges koromig. Még akkor is, ha a fészer, zörgő szárkúp mögött meglátott rándulásait, zajlását a világnak csak később sikerült megfogalmazni. S mi minden volt, amiből évekig csak vers-morzsa, verstörmelék került ki kezem alól, s majd csak a legutóbbi időben vagy még most sem sikerült elfogadhatóvá formálnom! Ezért találni néhány olyan munkát ebben a gyűjteményben, amelyeket eddig még egyik könyvemben sem tettem közzé, s azért is, mert noha közöttük akadtak készek is, születésük idején nem jelentek meg. Vannak versek, amelyekbe belejavítottam, ez kötelességem volt. Az eddigi köteteim - Hozzátok jöttem, Nincsen nyugalom, Ma és mindennap, Bűntelenül - ciklusbeosztásait nem követtem, mert azoknak egyszeri, csak ezekbe a könyvekbe szóló indokoltságuk volt. Ezért újakat szerkesztettem, s kiegészítettem azokkal a legutóbbi verseimmel, amelyeket még idetartozónak érzek, hogy egységet teremthessek. Összegzését adjam az otthon- és biztonságkereső munkának. A küzdelemnek." Vissza