Don, Torda, Kárpátok

Fülszöveg

Az 1945 utáni hazai történetírásunk Magyarország második világháborús katonai részvételét illetően napjainkig is annak a "rosszügynek" vállalásából következő, politikai szempontból végzetesen negatív szerepével foglalkozik. A meddő és sikertelen katonapolitikai döntések elemzésére helyezik a súlyt. A magyar királyi honvédség nemcsak félévszázada vívott harci cselekményeiről, azok eredményei, sikerei tekintetében vajmi kevés valós és árnyalt tájékoztatást kapott a közelmúltunk hadtörténete iránt érdeklődő. Persze, hogy is kaphatott volna, hiszen egy olyan "átkos rendszer", "átkos hadseregének" haditetteit kellett volna árnyaltan értékelni, amelynek résztvevői - úgy a tisztikar mint a legénység - sokáig úgy tűnt, örök kirekesztettjei maradnak magyar történelmünknek.
Hollósy-Kuthy László magyar királyi altábornagynak most közzétett emlékirata arra is például szolgálhat, hogy a magyar katona egy nemzet katonájánál sem volt alábbvalóbb a második világháborúban. Mai szemmel nézve tudjuk, hogy a magyar honvédek helytelen politikai döntések következményeinek szenvedő alanyai voltak. Kötelességtudatból harcoltak, jóllehet a cél nem volt mindig világos számukra. Vagy talán bűnösek lennének ők, akik engedelmesek, kötelességtudóak, bátrak és bajtársiasak voltak és a reájuk kényszerített helyzetek sorozatában katonákhoz méltóan viselkedtek? Semmi esetre sem. Talán az az idő is eljön egyszer, amikor ezek a Dont, a Kárpátokat megjárt katonáink a saját hazájukban is megkaphatják az őket illető tiszteletet. Vissza