Odysseia

Előszó

Homérosról az antikvitásnak történeti ismerete nem volt. Személyéről a tudnivalókat egy népkönyv őrizte, s egy részben prózából, részben tréfás versekből álló "Homéros és Hésiodos versenye" című írás. De egyre több legenda, találgatás-szülte hagyomány tapadt hozzá. Melés folyamisten fiának éppúgy tartották, mint halandók gyermekének, családfáját legendás ősi költőkig: Orpheusig, Musaiosig igyekeztek visszavezetni. Az ismeretes hét versengő város pedig csak jelképe az érte vetélkedő városok és szigetek sokaságának. A legnagyobb esélye Khiosnak van. Khiost említik az egyik homérosi himnusznak, a délosi Apollónhoz szólónak, befejező sorai is, melyek a délosi leányokat arra bíztatják, hogy ha bárki legkedvesebb dalosuk felől érdeklődik, nevezzenek meg egy khiosi vak férfit. Ezeket a sorokat Thukydidés Homérosra vonatkoztatja. Kérdés azonban: vajon az, hogy ez a dalnok khiosi vak ember, a himnusztól nyert adat-e, vagy pedig éppen fordítva - a himnuszköltő ezzel a célzással akarja elérni, hogy a köztudatban már ilyen arccal élő legendás Homéros személyével azonosítsák. S még az a harmadik lehetőség is fönnmarad, hogy a Homéros-legendát és e sorokat egymástól függetlenül, de egyképpen, a vak embernek a hőskori társadalomban betöltött szerepe magyarázza. Mindenesetre valószínű, hogy Homéros a Krisztus előtti nyolcadik században, Kisázsiában működött, mintegy négy évszázaddal a trójai háború után, mely az Iliasnak tárgya, az Odysseiának háttere és előzménye.
Amilyen keveset tudunk magárol Homérosról, olyan pontosan és részletesen ismerjük az ő jóvoltából Odysseust, ezt a tengerjáró hőst. Sós levegő csap meg nevének hallatára. Szirének, Kirké énekét halljuk s emberek beszédét, egész és igaz emberekét. De vízi istennők kiáltását és madarakét is, és nem mindig lehet tudni, melyik hang melyiké volt. Odysseus és a tenger, a tengerből az, amit ember megközelíthet és még valamivel több, s a tengerből az, ami emberhez szólhat - egyek. Vissza