Fülszöveg
(Kisbalatoni nádrengetegben 1954 őszén)
Bizonyára jártak már Önök is - ha máskor nem: kurtaszoknyás vagy rövidnadrágos korukban - régi ház padlásokon.
Az ilyen helyeken barnakalapos gombák tenyésznek kormos gerendákon, a cserepek fölött széljelző bádogkakast forgat a léghuzat és a szújárta deszkák szégyenlősen húzzák magukra a denevérszagú homályt. Némán hasal egymás mellett a sötétség és a mozdulatlanság.
De, ha megbökünk egy laza háztetőcserepet és elmozdítjuk helyéről: százezernyi apró porszem, finom szál és gömböcske reszket, táncol az ezüst fénycsóva parányi országútján. Előbukkantak a napkéve egyik szélén, aztán lebegve keringőznek a fénynyaláb túlsó éle felé, ahol ismét elnyeli őket a sötétség, csak tenyérnyi sáv a felvillanásuk.
Vajjon nem ugyanígy vagyunk-e hazánk ismeretlen természeti tájaival, alig látott állatvilágával is?
Hiszen az erdő elrejti, a mező láthatatlanná teszi, a vadvizek és többnyire elnyelik a benne élőket.
Csak futó pillanatokra láthatjuk az...
Tovább
Fülszöveg
(Kisbalatoni nádrengetegben 1954 őszén)
Bizonyára jártak már Önök is - ha máskor nem: kurtaszoknyás vagy rövidnadrágos korukban - régi ház padlásokon.
Az ilyen helyeken barnakalapos gombák tenyésznek kormos gerendákon, a cserepek fölött széljelző bádogkakast forgat a léghuzat és a szújárta deszkák szégyenlősen húzzák magukra a denevérszagú homályt. Némán hasal egymás mellett a sötétség és a mozdulatlanság.
De, ha megbökünk egy laza háztetőcserepet és elmozdítjuk helyéről: százezernyi apró porszem, finom szál és gömböcske reszket, táncol az ezüst fénycsóva parányi országútján. Előbukkantak a napkéve egyik szélén, aztán lebegve keringőznek a fénynyaláb túlsó éle felé, ahol ismét elnyeli őket a sötétség, csak tenyérnyi sáv a felvillanásuk.
Vajjon nem ugyanígy vagyunk-e hazánk ismeretlen természeti tájaival, alig látott állatvilágával is?
Hiszen az erdő elrejti, a mező láthatatlanná teszi, a vadvizek és többnyire elnyelik a benne élőket.
Csak futó pillanatokra láthatjuk az elvillanó őzeket, a mókusok sietve ugranak a lombsátrak mélyére, sőt még a felszínen úszkáló hal is csobbantva menekül a kutató emberi pillantás elől....
Szabadjon kérdeznem, látták-e már Önök, nyárfaerdőben hogyan kél a hold?... Tudják-e milyen lesz a szilfagubacs háza, ha meglepi a dér? ....Süppedt-e tavaszi zsombékba a lábuk? ....Nézték-e közelről a törpegém szembogarát?...
Mit gondolnak, hogyan ébred a nádirigó-család a zizegő sásban? ...Követték-e szemmel a nyilaló sólymot? ....Számolták-e holdfényes éjjeleken, hogy mennyi lámpást gyújtottak a szentjánosbogarak???...
Vajjon ki ismeri a Tisza menti füzesek életét... hányan figyelhetik a mocsarak ingó-rengő nádivilágát... ki tudhatja, mit rejt a párás Duna-erdők zöld homálya... milyen furcsa élőlények népesítik a szikesek árnyéktalan fehér foltjait? Kíváncsi emberszem behatol-e a mocsári tölgyek évszázados odúiba, ahol a kékgalamb eteti csipogó fiókáit, vagy éppen a sárgatorkú nyuszt szoptatja a világtalan kölykeit?...
Az iroda, pult, hivatal, kopogó írógép és városi kőrengeteg - tudom - aligha válaszol igennel...
Pedig geológiai leleteknél is ősibb, antik drámáknál is irodalmibb, a legpompásabb detektívregénynél is izgalmasabb, történelemtudós naplójánál hitelesebb és keleti mozaiknál színesebb a természet hajnaltól napkeltéig zajló élete.
Saját szemükkel persze mindezt kevesen észlelhetik.
De annál többen ismerhetik.
Hiszen éppen ezért készült könyvünk, ezért peregnek természetfilmjeink is.
Ezek a kemény fáradsággal gyűjtött képek, iszonyatos idegmunkával rögzített filmek kizárólag azért készültek - és egyben elnyerik jutalmakat - ha könyvünket letéve, vagy a vetítőteremből távozva: néhány nap mulva még maguk elé tudják képzelni a piroscsőrű feketególyákat, a bátor kerecsensólymot és az árva őzgidát... vagy ... ha olykor még visszacseng képzeletükben - a nádi szél zúgása...
Homoki-Nagy István
Vissza 
