A jobbágyi terhek megszüntetésének egy lehetséges módja

Előszó

Részlet a könyvből:
A 18. század második felétől Európában a haladó eszmék hatására végrehajtott reformrendelkezések jelentős változásokat idéztek elő a társadalmi és gazdasági életben egyaránt. A felvilágosodás. majd a liberalizmus elvei előtérbe helyezték az ember - és minden ember - személyiségét, melyet legegyszerűbben talán azzal a Rousseau-i gondolattal fejezhetjük ki, hogy minden ember egyenlőnek születik, s az is marad. Ha azonban elfogadjuk ezt a tételt, akkor a továbbiakban már nem indokolható a jobbágyság léte. A felvilágosult gondolkodók a jobbágyság intézményét egyszerű szolgaságként értelmezték, s követelték annak megszüntetését. A jogtörténeti szakirodalom a jobbágyság személyi és dologi terheinek eltörlésére tett intézkedéseket nevezi jobbágyfelszabadításnak. A jobbágyfelszabadítás egy átfogóbb folyamat keretébe tartozik, melyet összefoglalóan agrárreformoknak nevezünk. Ennek legfontosabb periódusa a 18-19. század, amikor részben a merkantilista, részben a fiziokrata tanok hatására szinte egész Európa gazdasági életében jelentős változások következtek be. A termelői szféra modernizációja szorosan összekapcsolódott a fennálló rendi társadalom kereteinek megváltoztatásával, melynek egyik látványos jele a jobbágy-paraszti függőség csökkentése, majd felszámolása.
A jobbágyfelszabadítás fogalmába nemcsak a földesúr-jobbágy között fennálló személyi függőség felszámolását kell értenünk, hanem az önálló paraszti tulajdon megteremtését is. A parasztoknak a földesuraktól valófüggősége rendkívül összetett, alapvetően a szokásjog által meghatározott volt. Feltételezte a dologi függőséget, amely a birtok használatát és az ehhez fűződő szolgáltatásokat jelentette. Jogilag az sem volt közömbös, hogy a jobbágytelek használati joga örökíthető volt vagy sem, azaz a birtokkal való rendelkezési jog a jobbágy-paraszt egész vagyoni helyzetét meghatározta. Vissza