Homoródalmás (dedikált példány)

Előszó

Nem tudjuk, mikor s hogy kezdődött az életünk itt, vizeink és hegyeink bölcsőjében, de mintha még testrészeink is úgy elevenedtek volna életre, hogy Merke lábjánál, Almáspataka fejénél elindult egy forrásból a víz, ami a jó termő vadalmafák között tartott a nagyobb víz felé, s a vizek természete szerint - mindig a kisebb ömlik a nagyobba - belefolyt a Homoródba. így kezdtük lakni s élni a helyet egy Almásfala, Almásfalva nevű faluban, azután pedig hamarosan „keresztelkedve" két vízzel, lett a lakóhelyünk Homoródalmás. A világon egy falu van ilyen névvel, hogy Homoródalmás, s mivel ez nekünk szívet dobbantóan szülőhely, szinte a bölcsőringatás ritmusában mozdulhat a nyelv valami bölcsődal-félére: Homoródalmás, a többi mind más.
Vizek és hegyek hatalmas műveként hírességünk „odahátra" Vargyasban, az Erős között a Kőlik, az almási barlang, amelynek a híressége akkora, hogy az elől nem tudott kitérni még egy olyan híres írómesélő sem, mint Jókai Mór, aki alig négyéves sebként hordva szívében Petőfinek és a magyar szabadságharcnak a veszését, egyszer csak itt termett 18S3 májusában a falunkban, keresve Udvarhely környékén „a tájék históriai emlékű pontjait", s hátraszekerezve Merke útján, „két öreg székelyünk" segítségével eljutott a „Homoródalmás bércei között" megbúvó „híres barlangba". A látottak és hallottak nyomán aztán eleredt a romantikus mesélő pennáján a tinta úgy, hogy alig győzte leírni az almási kirándulás felejthetetlen élményeit, melynek során természetesen kapott a tolla annak a barlangi „közmesének" a leírásán is, miszerint hajdan a barlangba rejtőzött székelység „ott védte magát hetekig a körülszáguldó tatár csorda ellen". Vissza