Honoré de Balzac levelei

Előszó

Részlet a könyvből:

Ma mindnyájunknak közel kell éreznünk magunkhoz Balzacot; közelebb, mint valaha. Az embert és művét egyaránt. Művéről elmondták, hogy a francia élet, melyet lefestett, húsz esztendővel később érte utól. Hogy ez nem volt tökéletes igazság, azt csak ma látjuk. Mert ma csakugyan utolérte az élet Balzacot - nem pusztán Franciaországban, de mindenütt, s nálunk legyőzötteknél inkább, mint bárhoz. Ne tévesszen meg az, hogy ő egy fölfelé törekvő generációt, fölfelé törekvő osztályokat és embereket rajzolt, egy borzalmasságaiban is virágzó, élettel és erővel buján teljes korszakot. A víz alól fölvergődő, a többiekkel küzködő, levegőért, életért kapkodó ember mozdulatai mindenképen félelmesek. Hogy mi vár arra, akinek sikerült a többieket letipornia és felszínre kerülni - vagyon, hatalom, élvezet, vagy a keserves, koldus-életért folytatott küzdelem a szabad levegőn: változtat-e ez a víz alatt folyó küzködés irtóztató hevességén?
Ma mindnyájan Balzac-hősök vagyunk. Elmosódtak a különbségek a kiméletlen könyök-ember, a mindennapi munkáját nyugodtan végző kishivatalnok, az elvonultan szemlélődő bölcs között. A természetek különbsége lehúzódott a lélek mélyére, a cselekvésben nincs különbség, csak az erősek és gyengék különbsége. Mindenki oly kíméletlenül tülekedik, mintha milliókat vagy miniszteri tárcákat akarna szerezni: pedig legtöbbünknek csak a puszta életéről van szó. Éppen csak az orrunkat akarjuk a víz fölött tartani. Vissza