Hópelyhek

Előszó

Midőn "Hópelyhek" czimü könyvemet a világba bocsátom, meg kell jegyeznem, hogy a "leirások" nem akarnak tudományos, ethnographiai, vagy földrajzi közlemények lenni, - csakis egy nő "naplóját" képezik, ki leírja mind azt, mi őt útjában érdekelte, egyének, tájak s eseményeket felsorolva, - mely leirások s beszélyek - több vidéki lap tárczáiban jelentek meg.
Az én "Hópelyheim" igen szelid jellegűek, nem okoznak fuvátokat, nem akadályoznak utunkban, - elviszem kedves olvasóimat Krajna szép vidékére, el oda a Királyhágón túl, Erdély bérezés hazájába, egy kis kirándulásra megyénkben, - végre le a tenger partjára Fiume, Triesztbe, mig Zágrábból vissza térünk.
Némi meglepetést óhajtottam tisztelt olvasóimnak az által szerezni, hogy egyes pontokhoz, - kis hugom, Say Thekla által készitett rajzokat (három kivételével), sikerült fametszetekben mellékeltem, - melyek művem megjelenését is késleltették. Ezek közül a czimlapot diszitők egyike, hazánk legnagyobb költőjének, s megyénk szülöttjének Vörösmarty Mihálynak, városunkban felállitott ércz szobrát, s az ezt övező liget egy részét ábrázolja, - ezzel akarván a nagynevű irónak kegyelettel adózni, és egy kis képét mutatni ős koronázási városunknak, melyből az én csekély irodalmi műveim kiindultak.
S midőn irodalmi apróságaimat kiadom, mindég azon mellék azon mellék czél lebeg előttem, hogy a tiszta jövedelemmel némi jótékonyságot is gyakorolhassak, - mig a korábbi munkám kiadásával elért tiszta jövedelmet az "Emke"-nek juttattam, most megjelenő művemnek tiszta jövedelmét a "Dunántuli Közművelődési-Egyletnek" szántam. Vissza