A nyelvtudomány alapelvei

Előszó

A nyelvtudomány tárgya, feladata és módszerei.
A nyelvtudomány egytestvér az irodalomtudománnyal. De ámbár testvértudományok - mert hiszen az emberiség két egyformán drága kincsének, t. i. nyelvének és irodalmának tanulmányozásával foglalkoznak - mégsem osztozhatnak testvériesen a tudományok iránt érdeklődő közönség kegyében. A legtöbb ember ugyanis csak az utóbbit tartja szép és érdekes tudománynak, az előbbiről pedig éppen ellenkezőleg azt véli tudni, hogy - unalmas.
E nagy tévedésnek valószínűleg az a nem kevésbbé nagy balhit az oka, hogy a nyelvtudomány azonos a nyelvtannal; sőt - horribile dictu! - azzal a nyelvtannal, amelyre sokan csakis ügyetlenül szerkesztett egykori tankönyvükkel vagy talán nem elég ügyesen tanító egykori tanárukkal kapcsolatban emlékezhetnek vissza. Volt csakugyan olyan idő, mikor a nyelvtudomány fogalma jóformán egy volt a nyelvtan fogalmával. Ez az idő azonban, hála Istennek, már messze mögöttünk van, mert ma már a nyelvtudománynak csak egyebek közt tárgya az is, ami a nyelvtanban foglaltatik (s ez is százszor érdekesebb, mintsem általában hiszik), főtárgya azonban maga a nyelv, a lélektani, élettani és társadalmi törvényeknek e legcsodálatraméltóbb közös eredménye, amely százával és ezrével tárja elénk az érdekesnél érdekesebb jelenségeket és kifogyhatatlan gyönyörűséggel jutalmazza e jelenségek vizsgálóját. Minden tudomány szép, az egyik ezért, a másik másért, s van bizonyára akárhány, amely éppen olyan szép mint a nyelvtudomány, de ennél szebb bizonyára nincs! De egészen el is tekintve a szép vagy nem szépnek a tudomány szempontjából lényegtelen kérdésétől: a nyelv az emberi művelődésnek kétségtelenül legbecsesebb terméke ; ha megérdemlik a művelődés egyéb eredményei, pl. a költészet, a festészet, a földművelés, a technika stb. a tudományos kutatást és tárgyalást, akkor hogyan mellőzhetnők ezek sorában a legértékesebbet, a nyelvet ? Vissza