Előszó
Az a pedagógiai műhely, amely ezt a sorozatot most útjára bocsájtja - a különböző átszervezések miatt ugyan váltakozó nevek alatt - hosszú évek óta küzd a magyar pedagógiai gondolkodás és iskolai gyakorlat pluralizálódásáért. Tette és teszi ezt elméleti tanulmányok publikálásával; az iskolarendszer, az oktatásügy átalakítását célzó fejlesztési koncepciók kidolgozásával; iskolakoncepciók megméretését és megvalósítását célzó akciókutatásokkal; az egyes iskolákból induló innovációk felkarolásával, szakmai segítésével; konferenciák, továbbképzések, szemináriumok és nyári egyetemek szervezésével. Ezért kezdeményezte, támogatta több "grass root" szerveződésű pedagógiai egyesület és alapítvány létrejöttét és ezért keresi és építi kapcsolatait azokkal a nemzetközi mozgalmakkal és szervezetekkel, amelyek a pedagógiai pluralizmusban nemcsak a szakma legfontosabb erőforrását, hanem az emberi szabadság egyik legfontosabb feltételét is látják. Ennek a tevékenységnek természetes és szerves része a megszokottól, a tradicionálistól eltérő pedagógiai filozófiák, pedagógiai és iskolakoncepciók, módszerek, eljárások, egyszóval az alternatív pedagógiák "importja". Importja, mert behozatal ez, de rögtön idézőjelbe is teszem, mert mégsem valamiféle kereskedelmi ügyletről van szó. A cél mindenképpen több mint az egyszerű „behozatal". Igazabb és pontosabb talán honosításról, meggyökereztetésről beszélni. Úgy véljük: nem elég az "ismeretterjesztés", nem elég a magyar pedagógusokat megismertetni e pedagógiákkal - bár enélkül nem jutunk előbbre hanem segíteni kell megteremteni a fogadóképességet is. Azt a fogadóképességet, amely egyaránt jelent tudást, kiképzettséget és bizonyos szervezetet, szakmai és anyagi infrastruktúrát is. Kezdettől tudjuk, de ha nem tudtuk volna az elmúlt évek akkor is meggyőztek bennünket, hogy nemcsak nehéz és sokféle munkát, szervező és kutató tevékenységet egyaránt igénylő, hanem hálátlan feladatra is vállalkoztunk. Olyan feladatra, amelyet csak szenvedélyből vagy éppenséggel hobbiként képes az ember felvállalni. Olyan feladatra, amelynek elvégzését nemhogy követelik az embertől, hanem amelynek már a felvállalását is hol szkeptikus, hol pedig acsarkodó kételyek és ellentámadások kísérik. Hogy nem adjuk fel, sőt egyre fontosabbnak látjuk? Ennek nemcsak makacsságunk és szakmai tudással megalapozott meggyőződésünk az oka. Ez is, de sokkal inkább az az igény, az a követelő elvárás, amellyel a gyakorló pedagógusok és - tisztességgel kell megállapítani - az oktatásügyi irányítás, a pedagógiai tudományosság egyes képviselői részéről tapasztaltunk. Kaptunk segítséget is. Külföldi kollégáinktól, barátainktól, akik saját költségükön vállalták a munkát az általunk szervezett Pécsi Nyári Egyetemen, szemináriumokon, vagy loholtak külföldi szponzorok után, hogy ebben vagy abban támogatni tudják törekvéseinket.
Vissza 
