Rajzolatok a magyar nemzet legrégiebb történeteiből

Előszó

Részlet a könyvből:
"Kegyelmes Asszonyom!
Tiizennyoltzad évi serdülő ifiu valék, midőn, hátra hagyván a' bölcselkedés tudományait, és a' törvény tanuláshoz kezdvén, egyenesen maga Excellentiád nagy reményeket ígérő, de már fájdalom! az örök nyugodalomra általköltözött Vintze és Imre lelkes magzataihoz Tanítónak választani, 's ez által előttem minden kintsnél betsesebb Bizodalmában kegyesen részesíteni méltóztatott.
A' mely szempillanatban 1802-ik esztendői Szent Mihály hava 15-ikén a' Váli Kastélyba lépnem engedtetett, azon szempillanatban egy új világ, Excellentiád nagylelkűségének és kegyességének világa, nyílt meg előttem, mely engem ' kicsinységektől a' fontosabb tárgyak felé mintegy elragadtatva vezetett.
Nem voltam soha az, ki ' hiu puszta ragyogást a' ditsőség való fényével, vagy az igazi méltóságot a' gyáva lelki szegénységgel feltserélni szerette. Mit kellett tehát kebelemben éreznem, midőn Exellentiádnak gőgöt nem esmérő, csendes, szelíd, munkás, tanulás kedvelő, és jótéteményekben gyönyörködő Életét számtalan magas tetteiből közelebb szemléltem?
A finom válogatású könyvek, melyeket általam naponként délutáni és estvéli órákon Excellentiád fen szóval Maga, és kedvelt nevendékei előtt olvastatott, az oskola rövid letzkéinél foganatosabb segédeszközök valának esméreteimnek akár kifejlésekre, akár bővülésekre, akár megigazíttatásaikra, 's a' bölcs észrevételek, melyekkel sokszor olvasásom fűszereztetett, mind a' nyelvi meg a' nyi sinormértékül szolgálhatának pályafutásomnak helyesebb elintéztetésére.
Így mentem keresztül Excellentiád bélátó vezérlése alatt a' híresebb Magyar Íróknak tudós munkáikon, így olvastam a' Világ Történeteiről nagyobb kiterjedésben értekező könyveket, így barátkoztatm a' hitelesebb száraz földi és tengeri Utazóknak előadásaikkal, így tanultam a' Görög és Római Szokásokat és Régiségeket, így esmérkedtem meg Plutarchus Életírásaival, és a' bő tudományú Barthélemynek Anacharsis Szittya vándorlásait leírógazdag köteteivel a' nélkül, hogy csak gyanítani is bátorkodtunk volna azt, a' miről ezután alig kételkedhetni, hogy Anacharsis, az utazás főtárgya, hajdan a'Lófejű Székelekhez, igazság szerető édes Magyar Rokonainkhoz, tartozott." Vissza