A modern tesztmodellek alkalmazása

Fülszöveg

Szinte a pszichológia önálló tudományként való megszületésének pillanataitól kezdve a pszichológiai gyakorlat eszköztárának nélkülözhetetlen, legismertebb és legelterjedtebb módszereihez tartoznak a 8 tesztek. Persze a legvitatottabbak közé is. A felhalmozódott óriási mennyiségű szakmai tapasztalatból, az elméleti vitákból és általánosításokból kristályosodott ki a tudományos pszichológia történetének első fél évszázadában az a tesztmódszertan, amelyet manapság „klasszikus tesztelméletként" tartanak számon. A klasszikus tesztelmélet imponáló kidolgozottsága azonban nem feledtethette az alapozás egyes fogyatékosságait (pl. a tesztmutatók „populációfüggőségét"), és ezért szinte egy pillanatra sem állt meg a biztosabban megalapozott és így a gyakorlat igényeit is megalapozottabban szolgáló tesztszerkesztési és -értékelési módszerek keresése. A pszichológián belüli és kívüli (pl. számítástudományi) kutatások vezettek el a negyedszázaddal ezelőtt bekövetkezett fordulathoz, a „modern tesztmodellek" megszületéséhez, majd egyre gyorsuló térhódításukhoz.
Ez a könyv a modem tesztmodellek alkalmazásának néhány elvi és gyakorlati problémáját tárgyalja, különösen a Rasch-modell alkalmazási feltételei szempontjából. Az elméleti-módszertani problémák bemutatásához és elemzéséhez egyetemi hallgatók körében lefolytatott politikai attitűdvizsgálat adatait használja fel.
A szerző egyetemi tanár, a pszichológiai tudomány doktora, több sikeres szakkönyv (pl. A tartalmas gondolkodás, 1984, Az értelem mérése, 1991, Vélemények mérlegen, 1996) írója. Vissza