Budapest művészeti emlékei

Előszó

Bármily viszontagságos volt is Budapest műemléki sorsa, megérdemli, hogy Magyarország művészeti emlékeinek sorozatában az elsők közt kapjon helyet s hogy külön kötetet szenteljünk neki.
Szép fővárosunk mai képe felületes szemléletre azt a benyomást keltheti, mintha nem volna művészeti multja. A természeti szépségek üde koszorújában, széles, egyenes útvonalaival, nagy bulvárjaival, kiemelkedő középületeivel modern városnak hat. Még legrégibb műemlékei, a belvárosi templom vagy a Mátyás-templom is újabb köntösben hivalkodnak. Amannak, zömében ma is fennálló románkori és csúcsíves építményét a törökök dúlása után, szerkezetileg hevenyezett, műformáiban nem is elsőrangú barok stilbe öltöztették. A budavári Nagyboldogasszony-, vagy ismertebb nevén Mátyás-templom egyszerű, tiszta, magyaros gótikáját a mult század második felében hazánkban is elharapózott helytelen műemléki módszerrel, egyéni elképzeléssel alakították át, amely már a neogótika határát súrolja. S bár a restaurátor-építész a maga, jobban mondva a maga korának téves elvei szempontjából kiválót alkotott, a Mátyás-templom mai alakjában inkább a XIX. század végére, semmint az eredeti korra, a XIII. század második felére jellemző.
Buda lőporfüsttől barna várfalait, a Halász-bástyának történetileg teljesen hamis, bár művészileg hatásos, teatrális építészeti romantikájával fedték el. A IV. Béla, Zsigmond és Mátyás építkezéseinek helyén Mária Teréziától emelt, nyugodt tömbszerűségében, monumentális tagoltságában a várhegyet fejedelmien uraló királyi palotát az igazi, erőteljes barokot túlhajtó, cikornyás neobarok stilben áthangszerelték. Vissza