Előszó
Kisgyermekkorom óta két dolog vesz körül. Képek vagy színház. Amikor épp egyik sem, akkor fantáziámmal pótolom ki a hiátust.
Számomra mindent a színház határoz meg. Közege az otthonom. Mindent ott tanultam: ízlést, mércét, munkamorált. Ezért azok a munkatársaim - akik.
Mert értik, tudják szavak nélkül is, hogy ma, itt, nálunk premier van. Egy képzőművész premierje. Olyan bemutató, amelyre tán régóta odaadással készül, amelynek létrehozásáért megküzdött, sőt lehet, hogy meg is szenvedett. Persze az is elképzelhető, hogy laza és vidám volt ez az alkotási folyamat. Ez a mi szempontunkból mindegy. Az a lényeg, hogy segítsük őt. Kapjon meg mindent szerény lehetőségeinkből.
Amikor kiválasztjuk, hogy kit, kiket és milyen műveket mutassunk be galériáinkban, döntéseinket nem befolyásolják idegen szempontrendszerek. Ahogy a színházban nem a műfajok - dráma, operett, balett vagy kabaré - döntik el, hogy milyen a jó színház, hasonlóképpen a fogalmazás módja sem mérvadó, hogy hagyományosan avagy alternatív megoldásokkal jutunk el a katarzisig. És az sem szempont számunkra soha, hogy a hivatalos kánon - amely befogad, fölmagasztal és ugyanakkor kirekeszt művészeket - mit gondol munkánkról és döntéseinkről. Egyetlen szempont számít: az az értékrend, amely tapasztalataink során kialakult bennünk, és az az ízlés, amelyet magunkkal hoztunk és amely - mint tudjuk - nem lehet vita tárgya.
Ez a kis képeskönyv szeretné reprezentálni tíz év munkáját. Lapozgasd úgy kedves barátom, mint egy gyermek. Nyitottan, romlatlanul és őszinte kritikával.
Szeretettel köszönt e könyv szerkesztője, egy szerencsés ember, aki mindig azzal foglalkozhatott, amit szeret: Horváth Károly.
Vissza 
