Gondolatok közös javainkról

Előszó

2009. december 13-án halt meg Paul A. Samuelson, a XX. századi közgazdaságtudomány egyik meghatározó személyisége. Samuelson, aki a szélesebb szakmai közvéleményben elsősorban Közgazdaságtan című munkájával vált ismertté, fogalmazta meg, hogy „Nem érdekel, hogy ki írja egy nemzet törvényeit, ha én írhatom a közgazdaságtan tankönyvet". Samuelson állítása több egy bonmot-nál, benne rejlik az is, hogy a gazdaság a társadalmakat irányító értékrend átadásának egyik eszköze. Nem csak a jogszabályok biztosítják a jogállamiság kereteit, hanem a gazdasági-társadalmi viszonyok egésze közvetíti a normákat. Ez is indokolja, hogy a közgazdaságtudomány a gazdasági szereplők viselkedésének leírásával és a rájuk vonatkozó normák felállításával egyaránt foglalkozzon. A közgazdaságtudomány emiatt társadalomtudomány, és nem pusztán azért, mert a közgazdász ismeri a többi társadalomtudományi diszciplínát.
A normák egységessége teremti meg a társadalomtudományok közös alapját, és az oktatás hatékonyságát rontja, ha különböző értékrendek ütköznek az egyes tárgyak keretében. Ez nem mond ellent az élénk vitaszellemnek, semmiképpen nem szeretnénk tagadni a közös gondolkodást. De a gondolkodás iránya megkérdőjelezhetetlen, nem irányulhat másra, mint az új világrendbe való beilleszkedésre, az alapvető emberi normák betartására. Ez határozza meg az oktatási és kutatási stratégiát Magyarországon is, ahol a soron lévő kérdés a felzárkózáshoz szükséges politikai, gazdasági és kulturális feltételek megteremtése. Ennek részeként szükség van azokra az alapkutatásokra, a közgazdaságtudományi alapfogalmak és alapvető módszertani elvek végiggondolására, amelyek tisztázása feltétele a felzárkózáshoz szükséges fogalmi keret kialakításának.
Az alapkutatások során tisztázódnak a gazdasági fejlődés, Magyarországon a felzárkózás aktuális problémái, az ebből fakadó elméleti kérdések és vélemények, és kristályosodik ki az a rendszer és módszer, aminek a segítségével széles társadalmi csoportokban lehet tudatosítani a felzárkózásból fakadó követelményeket, ezzel is segítve őket az új fogyasztási és termelési kultúra elsajátításában. Már csak ezért sem lehet szétválasztani az oktatást és a kutatást. Az oktatás egyrészt laboratóriuma a társadalomtudományi kutatásoknak, az új gondolatok, ötletek kipróbálásának legjobb formája. Másrészt a kutatási eredményeket a lehető leggyorsabban kell átvinni az oktatásba, alapvető követelmény itt is az alapkutatás és a gyakorlati hasznosítás közötti út lerövidítése. Vissza