A természettudományos közlés kiskátéja: a tématerület kitűzésétől a cikkírásig

Előszó

Az egyetemi diploma megszerzésének szükséges feltétele a szakdolgozat vagy diplomamunka megírása és megvédése. A doktori képzésbe bekapcsolódott diplomásoknak a fokozat eléréséhez magas színvonalú és megfelelő számú tudományos közleménnyel kell rendelkezniük. A tématerület kitűzésétől a szakdolgozat vagy diplomamunka, illetve doktori disszertáció megvédéséig vezető út sikeres megtétele nehezen képzelhető el a tudománymetria alapjainak, illetve a tudományos közlés alapszabályainak ismerete nélkül. Mégis, az egyetemi képzésből általában kimarad a tudományos kommunikáció sarkalatos pontjainak rendszeres áttekintése. Természetesen mindig is voltak - szerencsére - olyan témavezetők és kutatótársak, akik felhívták hallgatóik figyelmét a tudományos közlés egy-egy játékszabályára, de a fiatalok túlnyomó többsége nem részesül rendszeres képzésben. Ennek oka lehet az, hogy ez a téma néhány generációval ezelőtt csak jóval kisebb tábort érintett, aminek következtében nem mindenütt alakultak ki követendő hagyományok. Ez talán azért alakult így, mert a kutatók egy része számára az irodalomkövetés rutin, az előadástartás, a cikkírás pedig - ezen a területen is kiugró képességeik miatt - természetes. Azok fejében viszont, akik kevésbé követik tudományterületük gyorsan változó eseményeit, nem szeretnek, vagy nem tudnak jól előadni, nem célozzák meg cikkeikkel a vezető folyóiratokat, meg sem fordul az a gondolat, hogy ezeket az ismereteket tanítani kellene. Különösen égető ez a kérdés a doktori képzésbe bekapcsolódott diplomások esetében, akiknek nap mint nap foglalkozniuk kell a tudományos kommunikáció különböző aspektusaival, és akiknek a fokozat eléréséhez cikk(ek) formájában kell összefoglalniuk eredményeiket.
Jegyzetünk a képzés ezen gyenge pontján szeretne javítani. Meggyőződésünk, hogy a tudományos munka, a kutatás terminológiáját, szabályait és etikáját tanulni és tanítani kell. A szerzőknek szerencséjük volt nagy egyéniségektől tanulni. Szeretnénk a tanultakból és az immár több évtizedes oktató- és kutatómunka során felgyülemlett tapasztalatokból minél többet átadni a felnövekvő kutatónemzedéknek. Látni fogjuk, hogy az eredmények áttekintő értékeléséhez és továbbadásához elsajátítandó készségek egyáltalán nem különlegesek. A kihívás az, hogy olyan területeken is bizonyítani kell képességeinket, amelyeken - célirányos tanulás nélkül - nem vagyunk otthon. Erre egyetlen példát hozunk: az előadástartást. Amikor előadást kell tartanunk, tételeinket vitában meg kell védenünk, esetleg idegen nyelven, angolul kell beszélnünk, és eközben mondandónk alátámasztására illusztrációkat kell bemutatnunk, máris nyakig csöppenünk addig még nem tapasztalt feladatok közé. Vissza