Magyarország történelme V. (töredék)

Előszó

Részlet a könyvből:

TIZENHATODIK KÖNYV.
A nemzeti kibékülés és meggyöngülés korszaka.
III. Károly országlata 1711-1740.

A szatmári békekötéssel szakad vége azon felkeléseknek, melyek, rövid szünetekkel minduntalan megújulva, egy egész század folytában egy nagy táborhelylyé változtatták az országot, s harczi zajjal és a háború minden rémségeivel s minden nyomoraival tölték vala be annak határait. I. Ferdinándot s nemzetségét,mint tudjuk, leginkább azért hívta meg megürült trónjára a magyar nemzet, mivel reményli s igéretét is birja vala, hogy általa a Németbirodalom fejedelmei s más keresztény hatalmak is egyesíttetvén, Magyarország, a kereszténységnek ezen, százados harczaiban már meggyöngült, roskadozó védfala, biztosabban meg fog védetni a hódoltató izlam árja ellen. De a nemzet reményei nem teljesedtek; sőt mit üdvére válandónak hitt, veszedelmének lőn forrásává. Egy részről a Habsburg fejedelmi ház világuralomra s a lelkiösmeret szabadságának elnyomására irányzott törekvése fölébreszté a francziák s más népek féltékenységét s ellenséges visszahatását; miszerint aztán ezek nemcsak segedelmére nem siettek többé a Habsburg dynastia birtokába jutott Magyarországnak, hanem, e dynastia gyöngitése végett, még maguk is ösztönzik vala támadásainak megújítására a különben is hódoltatni vágyó törököt, vagy legalább közönyösen nézek azóta ennek foglalásait; mert vallásszabadságukban magok is háborgattatván, nem érzének kedvet harczolni a török ellen. A magyarok ezt nehéz szivvel ugyan, de még is eltűrék, legfölebb panaszaik kiöntésében keresve könnyebbülést szorongó kebleiknek. Vissza