Tábori Nóra

Előszó

Ez a beszélgetés a Magyar Televízió számára készült, az Örökös tagság című gálaműsorban kitüntetett művészekről indított sorozat részeként, 1996 júliusában. Tábori Móra beszélgetőpartnere Mácsai Pál.
Képzeljék el a Pesti Színház sötét nézőterét A Macskajátékot próbáltuk. Én a nézőtéren mászkáltam a széksorok között, és figyeltem a művészt, akinek portréját ma este megrajzolni igyekszünk. Már nyolc órája próbált a színpadon, kánikulai este volt, mindenki nagyon fáradt... Valamiért fölszóltam a színpadra, hogy „Nórika, legyen olyan kedves..." Ő megperdült, és azt mondta: Ide figyeljen! Én nem vagyok még olyan öreg, maga meg már nem olyan fiatal, legyen olyan kedves és tegezzél! Ilyen kedvesen ezt nem ajánlották fel nekem azóta sem. Hölgyeim és uraim: Szuba Eleonóra!
- Köszönöm a tapsot, köszönöm, köszönöm!
- Kedves Szuba Eleonóra... Ki az a Szuba Eleonóra?
- Hát én!
- Hogy lett Szuba Eleonórából először Tabár, aztán Tábori Nóra?
- Voltam én már Topor, meg Tábor meg minden... Az én apám Szuba Péter volt, anyukám Tábori Katalin. Erdélyi vagyok, és 1938-ban, amikor ők elváltak, átjöttünk anyuval Magyarországra, Békéscsabára. Két-három év múlva kaptunk a tanácstól egy értesítést, mely szerint nekem vissza kell térnem Temesvárra, mert a román törvények szerint a lány az apjáé, a fiúgyermek az anyjáé. Hát ezt az én anyám zseniálisan kivédte. Amikor behívták a tanácsba és közölték vele, hogy a lány hazazsuppolva Erdélybe, azt mondta, hogy nem lehet...
- De hát az apja követeli!
- Milyen apja?
- Hát a Szuba Péter.
- Ki az a Szuba Péter?
- Ejnye, hát hogy hívják a lányát?
- Tábori Nóra. Vissza