Beszélgetések a gáziparról

Fülszöveg

Ajánlás
Jóleső érzéssel teszek eleget annak a megtisztelő felkérésnek, hogy bevezető sorokat írjak a Magyar Olajipari Múzeum "Beszélgetések a gáziparról - kezdetektől a privatizációig" című kiadványhoz -. Egy olyan gyűjteményről van szó, amely hiteles résztvevők elmondásainak tükrében mutatja be azt az időszakot, amely valószínűleg páratlan a magyar iparfejlődés történetében. Néhány rövid évtized alatt a korábban jelentéktelen gázenergia az országos energiamérlegében közel 40%-os részesedést ért el és ez az európai országok között a harmadik legmagasabb érték. A kiadványban megszólalók emléket állítanak a kivételes fejlődést eredményező, sokrétű, kitartó és számos nehézséget leküzdő, áldozatos munkának és ennek részleteit ismertetve azoknak is, akik ezeket a feladatokat megoldották.
A szakmában járatos, de a kívülálló olvasók számára is érdemes figyelemmel kísérni azokat a fejlődési lépcsőket, amelyek mentén az előrehaladás történt: A szénbázisú város gázgyártás intenzifikálását, a szénhidrogén alapú városi gázgyártás rövid időszakát - melyben a földgáz- és benzinbontók játszották a meghatározó szerepet -, végül pedig a földgázra átállítást, annak szerteágazó, megoldandó feladatait, majd a földgázhasználat elterjesztését.
A szolgáltatási volumen nagyütemű növekedése nem csak műszaki feladatok megoldását tette szükségessé. Változtatásra szorult a vállalatok belső szervezete, majd a gázipar struktúrájában bekövetkezett integrációs szakaszt követték, míg végül a privatizáció gyakorolt meghatározó befolyást a vállalatok működésének feltételeire. A kiadványban megjelennek és követhetőek ezek a motívumok, és ezeknek a fejlődést befolyásoló kihatásai. A szorosan vett szakmai részletek mellett az iparággal és a gazdasággal kapcsolatos összefüggések is helyet kapnak, és örvendetes módon a gázipari kutatás és szakoktatás helyzete sem marad ki a beszélgetések témái közül.
A gyűjteményben megszólaltatott emberek életükről beszélnek. Szolgálói voltak ezek a szereplők ennek a példátlan mértékű fejlesztésnek és ezért elismerés illeti őket, hasonlóképpen azokat, akiket beszámolóikban társaikként említettek, és akik közül többen már nincsenek közöttünk.
Remélem és kívánom, hogy az olvasók - főleg a fiatalabb munkatársak - hozzám hasonló érdeklődéssel és élvezettel forgassák a könyvet és ismerjék meg annak a munkának a gyökereit, amelyet reményeim szerint további sikerekkel fognak folytatni. Vissza