Hősök és kalandorok

Előszó

Részlet:
A titokzatos vár
Eckehardus mestert elrabolják
Ezerötszáznegyvennyolcat írunk....
Egy derűs vasárnapon az augsburgi származású Eckehardus ötvösmesternek a budai Szent György-tér sarkára néző boltja előtt nagy tömeg álldogált. Szájtátva bámulták Kecsethy Márton veszprémi püspök, Büdy Mihály beregi főispán és Báthory György meg Csulai Mórá László főurak fényes öltözékben hivalkodó csatlósait és inasait, akik gazdáikra várakozva az ötvösbolt előtt álldogáltak és vígan tereferéltek a bámészkodó asszonynépséggel.
Az uraságok benn voltak az ötvösboltban, ahol a mester szőkehajú leánya és legényfia segítségével egymásután szedegette elő a nehéz tölgyfa-szekrényekre zárt és finom vörös bőrtokba helyezett arany kincseket és ékköves ékszereket.
A győri érckakas
A füstbement menyegző
Komárom városa a tizenhatodik század vége felé a legfontosabb erődök egyike volt.
A rajtaütés és váratlan ostrom miatt éjjel-nappal állandóan csónakok, úgynevezett punták cirkáltak előtte a Dunán. A várfalakon kifelé szegezett hosszú ágyúk mellett nappal fehér füstgyűrűket eregetve, éjjel pedig tüzes szemek módjára világítva sisteregtek a tüzérek salétromos kanócai. Félóráról féolórára pontosan elhangzott a felváltó jelkiáltás, amit a sajkások vízifecske módjára tovasurranó csónakjaikról visszhangoztak.
A Csallóköz felé kikönyökölő hatalmas sáncot teknősbékához hasonló alakja miatt tortoriának nevezték. Ennek a sáncnak irányában magaslott ki a többi házak közül a komáromi várnagynak, Pálffy Miklós uram őkegyelmének emeletes szállása.
Vissza