Hosszú út

Előszó

Az autó, mely szembejött, egy pillanatra megvilágította a kilométerkövet és Joseph Mittel épp idejében hajolt ki, hogy elolvashassa: Forges-les-Eaux, 2 km.
Ettől nem lett okosabb, mert nem tudta, hogy a páris-dieppe-i út melyik pontján van ez a város.
Visszaült az üres hordóra és jobb kezével megkapaszkodott a vaseresztékben, úgy hogy a nedves ponyva is hozzáért a kezéhez és megdermesztette. Gyorsan haladtak. A teherkocsi könnyű volt. A vezető, egy nagy darab, törött orrú fiatalember, Charlotte mellett ült elől, de a kocsi belsejéből Mittel nem látta őket.
Ő csak hátra láthatott, a fénylő útra, amelyen néha veszélyesen csuszkáltak. Amióta besötétedett, a burkolat még simábbnak tetszett, s már fákkal szegezett csatorna benyomását keltette... Vissza

Fülszöveg

Egy új írót mutatunk be a magyar olvasóközönségnek, még pedig oly regényírót, akinek élete sőt írói pályája is izgalmas regénynek mondható. Georges Simenon, mert róla van szó - egyelőre alig ismert név nálunk, de bizonyosak vagyunk benne, hogy mint a franciáknál és más orszságokban, nálunk is hamar meg fogja hódítani mind a széles olvasórétegeket, mind a kényes ízlésű műélvezőket. Ez a fiatal, harminc és egynéhány éves belga származású író a mai idők, a mai olvasók vérbeli, valóban hivatott regényírója, aki nemcsak egy rétegnek, hanem minden olvasónak szánja műveit, mivel minden új könyve olyan érdekfeszítő történetet, annyi életből kiemelt alakot, olyan ismeretlen légkört tartalmaz, hogy az egyszerű olvasót épp úgy leköti, mint akár a legigényesebbet. Ez a ritka adomány csak a nagy regényírók, a valóban népszerű írók sajátja, s nem csoda, ha máris vannak komoly francia kritikusok, akik Simenon legújabb nagy regényeit Balsac műveivel mérik össze.
Az első regény, amellyel magának Simenon-nak tanácsára a magyar olvasó elé lépünk. A Hosszú út ragyogó példánya az író legújabb és legértékesebb alkotásainak. Három ember a főhőse, egy forradalmár, egy hajóskapitány és egy francia leány, akiknek tragédiája párisi összeesküvők közt szövődik, egy óceánjáró csempészhajón folytatódik, hogy aztán Középamerikában, majd Tahitiban lángoljon fel újra.
Minden éál ebben a könyvben, amely nem is könyv: egy darab élet. Látjuk, halljuk, szinte érzékeljük az óceánjáró hajó útját, a hajósok mindennapi életét, a közéjük tévedt szerelmespárral, aztán az óceántúli kikötők és gyarmatok színes világát; a nemzetközi kalandorokkal, a bennszülöttekkel, az őstermészettel és e furcsa háromszög fokozatos, végzetes szétzüllésével. Vissza