Hosszú vizeken

Fülszöveg

Süss fel, Nap!
Vajon mostanában milyen fotográfiákat készítene egykori esperes-plébánosunk, az alázatos fényíró, az útirajzokat, elbeszéléseket jegyző Lenarsich Imre? Adyval mondta: "Nagy bűnökben virágzik el az Élet, és Jézus is szerette, szegény, kezét tartani a bűnös fején, mert illatos a bűn, mint a virág. Hiszen a bűn mindig egy jajkiáltás a Sors felé, hogy miért nem marad az ember mindig tiszta és szabad."
Az élet nem egyéb: csak szavak.
Elesetteké, megcsonkítottaké, akiket pusztulás vesz körül.
Amerre járunk, fogy a levegőnk, romlanak erdeink, tücskeinket permetlé némítja, a Kismosóba halak fulladnak, compók szájában véres iszap.
Süss fel, Nap!
Roncsolt faluk közt sánta öreganyám, Kiss Mária botorkál, Györgyöt emlegeti, hogy elnyisszantotta a sárkány lángos-kénköves fejét hogy a föld zsírja, ereje a lovag éjszakáján húzott harmatban van, nem árt a hátunkra potyogó eső, bőséget hozó, késői szentgyörgyvíz, valamikori török átok.
A május: mégiscsak dal.
Mária istenasszonyé, vőfélybokrétás lakodalmakról hangzó, áldott szép pünkösdön királynét kereső. És hordják a legények az orgonákat vagy lucfenyő ágakat a jóravaló lányok kapujába, új átkok, pusztulások ellen. Megyek haza, feltámasztom magamban a halottakat, nagyszombaton eltemetett apámat, öregszülőimet, a cselédeket, sótonyi szentet, Toldi Terézt, és elémporoszkálnak érdes nyelvű tehenek, holdas homlokú lovak, zengenek akácok, violák.
Itt élünk, itt lakunk, hajunkat tüskés bozót tépi.
Süss fel, Nap!
Rokkant anyám hívja az aranytollút, udvarnyi tónál térdel, kötényét zsibavirágokra teríti, ámul a major gyöpén táncoló bárányokon. Hívogatót kiabálnak a gyerekek, gida-fiúcskák, jerke-lányok, akiktől György vitéz tán messzire rettenti a gonoszt.
Április van, születésem hava.
Az Úr adjon nekünk békességet! Vissza