Hova repül az idő?

Előszó

Az itt következő beszélgetések ötlete Maurice Partouche kiadótól származik. Megpróbáltam lebeszélni róla. Úgy gondoltam, ez a műfaj inkább szárokhoz, nagy tudósokhoz vagy politikusokhoz illik, akik komolyan veszik magukat, vagy szívesen veszik, ha komolyan veszik őket. Ez nem az én világom. Nem vagyok "nagyság" és nem is érzem magam annak. Nem voltam újító, nem teremtettem sem új filozófiát, sem új stílust. Egyetlen érdemem van: Dolgoztam, fáradhatatlanul tanulmányoztam, kérdéseimmel ostromoltam és próbáltam megérteni ezt a századot, amellyel együtt születtem, s mellyel valószínűleg együtt fogok meghalni is. Folyton azt kérdezem magamtól: nos, mi az eredmény? Kétségtelen, hogy vannak fogalmaim és elképzeléseim a módszerről, a kutatásról, van egyfajta világnézetem - Weltanschauung, ahogy a német mondja -, mellyel a múltat, jelent és jövőt szemlélem, miközben mindig bizonytalan vagyok abban, hogy helyes úton járok-e, amikor - ahogy Gramsci írta - szüntelenül a pesszimista tisztánlátás és az optimista akarat között ingadozom (egyébként ez minden, amit Gramscitól megtanultam). Vissza

Fülszöveg

Fejtő Ferenc Hova repül az idő? című kötete, amely a Jacqueline Cherruault Serperrel folytatott beszlégetéseket tartalmazza, igazi szellemi csemege. A több mint hatvan éve Párizsban élő, méltán világhírű idős író és gondolkodó a beszélgetésekben tőle szokatlan személyes hangon mond véleményt gyakorlatilag az egész huszadik századról. Életszeretet sugárzik valamennyi mondatából. Elmúlt nyolcvan éves, de töretlen szenvedéllyel száll szembe ma is minden ostobasággal, minden előítélettel, minden erőszakkal. A "pesszimista tisztánlátás" és az "optimista akarat" között egyensúlyozva értelmezi saját életét, s mond - nem hízelgő - ítéletet az emberiség fejlődésmenetéről.
A kötet nyolc évtizedet fog át. Érzékletes képet fest az Osztrák-Magyar Monarchia sokszínű világáról, szeretettel eleveníti meg családjának tagjait, a századforduló kisvárosának polgári hétköznapjait, öniróniával emlékszik vissza arra, hogyan sodródott a kommunista mozgalomba, s hogyan ábrádult ki abból viszonylag gyorsan, humorral beszél bebörtönzéséről, meditatívan zsidóságáról, fájdalommal arról, hogy el kellett hagynia hazáját, s örömmel arról a szeretetről, amellyel Franciaországban fogadták. A kötet legszebb lapjai azonban József Attilához fűződő barátságáról vallanak. Nyolcvanegynéhány évesen is József Attila az igazodási pont a számára.
A kötet végső üzenete: nem kell hozzá szellemi akrobatika, hogy az ember egyszerre legyen konzervatív, liberális és szocialista.
Takács Márta az interjúkötet érzelmileg sokrétű, ugyanakkor nagyon pontos és fegyelmezett szövegét érzékenyen, az élő beszéd dinamikáját és fegyelmezett szövegét érzékenyen, az élő beszéd dinamikáját is megőrizve ültette át magyarra, s a már magyarrá változott szöveget dolgozta át, aktualizálta Fejtő Ferenc. Vissza