Sóvárgás és szenvedés

Előszó

Drogproblémás, drogfüggő fiatalok terápiájában Magyarországon szakemberek körében a kezdetektől fogva jelentős szerepet kapott a pszichoanalitikus megközelítés (a megértő és értelmező szemlélet és terápiás módszer). Ennek a magyarázata nem csupán abban rejlik, hogy nálunk a pszichoterápiás képzésben kezdetben az analitikus iskola gyakorolta a legdöntőbb befolyást. A terapeuták körében a legtöbben ezt a gondolkodásmódot és technikát tanulták meg. Talán inkább az lehetett a fő ok, hogy a pszichoanalitikus viszonyulás segítette a „drogosokkal", a „narkósokkal" foglalkozó orvosokat és pszichológusokat legjobban abban, hogy a betegek és társas környezetük kaotikus világában észrevegyék a lélektani összefüggéseket, és megpróbálják ezek feltárásán át helyreállítani a belső élményfeldolgozási és önszabályozási rendszert, és ezáltal a droghasználat és a drogos életforma feladása, valamint az adaptív lelki működésmód helyreállítása felé vezetni őket.
E könyv szerzője egyike azon úttörőknek, akik a kábítószerek és a drogos viselkedési zavarok nagyarányú megjelenését követően (az első speciális járóbetegellátó intézményekben) megindították a pszichoanalitikus jellegű kezeléseket. Természetesen itt nem igazi pszichoanalitikus terápiák történtek, még ha a pszichoanalitikus elméletben az Eissler által ajánlott „paraméterváltást" - vagyis a klasszikus terápiás szabályoknak a súlyos pszichopatológiához alkalmazó, engedményes, lazább, módosított használatát - is próbálta volna valaki alkalmazni. Drogbetegekkel szinte lehetetlen ambuláns módon igazi terápiát folytatni. Ez talán terápiás közösségekben, eszmei értékek körül szerveződő életforma-műhelyekben valósítható meg. Ám drogfüggő emberekkel is létrehozható terápiás kapcsolat. Felbukkanó nehézségeikben lehet őket segíteni. Kezelhetetlen feszültségeik, zavaró értelmi görcseik feldolgozásába be lehet vonni a szülőket, és lehet próbálkozni a családi rendszerfolyamatok javító befolyásolásával.
Ez igen fáradságos munka. Talán azért is választódtak ki analitikusan képzett szakemberek a drogellátás területén, mert ez az irányzat állítja reflektorfénybe a segítők lélektani megterhelését az ennyire súlyos emberi problémák kezelésében. És egyúttal ez az irányzat nyújtja a legjobb támpontot arra, hogy a segítő miképpen tudja önmagát is „kezelni"; a beleérző módszer lévén akaratlanul is átvett, de tárgykapcsolati elmélet által külön kiemelt „konténer-funkció" nyomán tudatosan is átvállalt érzelmi feszültségekkel tudjon mit kezdeni. Vissza