Zenei Lexikon 1. (töredék)

Előszó

Amikor a Zeneműkiadó szerződést kötött a mainzi Schott's Söhne kiadóval a Brockhaus-Riemann Zenei Lexikon magyar nyelvű kiadására, már végiggondolta mindazokat a lehetőségeket és feltételeket, amelyek egy új magyar zenei lexikon megjelentetéséhez szükségesek. A gyakorlati tapasztalatok arra a felismerésre késztették, hogy ha viszonylag rövid időn belül ki akarja elégíteni a sürgető igényeket, licenckiadásra kell vállalkoznia. A mai körülmények a tudomány munkatársgárdával nem rendelkező kiadókra - az információtenger nem dolgozható fel egyik napról a másikra, különösen nem részmunkaként. Az eredeti Brockhaus-Riemann Zenei Lexikon a német lexikonszerkesztés legjobb hagyományait képviseli: közel egyszázados gyűjtőmunkát és tapasztalatot egyesít frissen feldolgozott zenei adatokkal. A választásban az anyakiadó kedvező feltételei is segítettek, ezen belül hozzájárulása a szükséges magyar kiegészítésekhez. Nem nélkülözhettük ebben a munkában a Bartha Dénes-Tóth Margit szerkesztette Zenei Lexikont (Budapest 1965), amely Szabolcsi Bence és Tóth Aladár Zenei Lexikonának (Budapest 1930-31) továbbvivőjeként a magyar kiegészítések kiindulópontjául szolgált.
Külföldi kulturális eredmény adaptációja nagy körültekintésre kötelez. A szerkesztés során a német személyi címszavak számát és néhány tárgyi címszó kifejezetten német vonatkozásait az anyakiadó egyetértésével csökkentettük, illetve elhagytuk, máshol, ahol kellett és lehetett, magyar vonatkozásokat pótoltunk. Természetesen így is kompromisszumra kényszerültünk: megmaradt a lexikon többé-kevésbé német szemlélete, és számolnunk kellett azzal a ténnyel, hogy a cikkek válogatása, terjedelem és a bibliográfiai adatok szelekciója nemcsak nemzetközi, hanem speciálisan német igényeket is kielégít. Ezen alapvetően nem változtathattunk: a magyar irodalmat pótoltuk, de a nemzetközi anyaghoz nem nyúlhattunk.
A magyar kiegészítés címszójegyzékének összeállításában az 1965-ös lexikon anyagát vettük alapul, azt revideáltuk (a német anyag szempontjaihoz igazodva inkább csökkentettük, semmint szaporítottuk). E címszavak száma és terjedelme így is túlnőtt azon a határon, amelyen belül még a nemzetközi szócikkekhez lehetett volna arányítani őket. Többségük az új kutatások alapján újonnan írott anyag, ami (váratlanul nagymértékű) további aránytalanság forrásává vált. Ez az aránytalanság a magyar zenetörténeti kutatás jelenlegi helyzetét tükrözi. Adatokban összehasonlíthatatlanul legbőségesebb a 19. századi, alaposan feldolgozott a 16-18. századi, sok új adatot tár fel a középkori és reneszánsz anyag, és ezekhez képest gyakorlatilag kidolgozatlan a 20. század már történetinek számító első fele. Az egyensúlyt csak a 19. századi szócikkek lényeges rövidítésével állíthattuk volna helyre, ettől azonban eltekintettünk, mert a rövidítések során kimaradó anyag más helyen való közeli megjelenése ma még reménytelennek látszik. Az élő személyi szócikkek kiválasztásában szakmánként támaszkodtunk tanácsadókra, az adatokat kérdőívek válaszaiból állítottuk össze. A Brockhaus-Riemann lexikon tárgyszerű stílusához hűen a hangsúlyt a zenei munkásság bemutatását szolgáló adatokra helyeztük. A társadalmi kitüntetéseket a Zeneműkiadó Szerkesztőségi Tanácsának javaslatára a Ki kicsoda a magyar zenei életben c. könyv további kiadásaiban tüntetjük fel, s ugyancsak már meglévő vagy tervezett lexikonszerű kiadványainkban szerepelnek a "könnyű" műfajok képviselői is. Vissza