Humorgolódások

Előszó

Ha valamit be akarunk vezetni, azt be is vezetjük
Ez tehát a bevezetés
Illik bemutatkoznom: a nevem nem érdekes - úgyis rajta van a címlapon, de minek is, a személyi számom a fontos! 2-vel kezdődik, ebből is látható, hogy a társadalomnak másodrendű állampolgára vagyok, vagyis nőnemű. A születésem évszámát majd bolond leszek elárulni! Utána 0729 jön, ami a nyári születésemre és a névnapomra vonatkozik, ugyanis amely napon megláttam a napvilágot, szüleim a naptárra néztek, és ami éppen aznap volt, azt a keresztnevet kaptam - bizonyára spórolási célzattal. Később lett diákigazolványom, MHK (bronz) minősítésem, ezek száma feledésbe merült. Kiváló tanuló érdemérmet szereztem. Majd jött a BKV bérletem, No. 038449 számmal ellátva. Vasúti kedvezményes igazolványom No. 436253. Lediplomáztam az ELTE-n, indexem 5318180. Letettem az autóvezetői vizsgát, rózsaszínben pompázó kartonomon ez áll: A 470897. Az újságírói igazolványom száma - Press Card - 4202. Ezzel jogom volt ingyen belépni a müncheni állatkertbe, valamint néhány, nem magánjellegű múzeumba, külhoni botanikus kertbe. Később tagja lettem, sőt törzsvendége, nagyon rövid időre a HungarHotels Pallas Clubjának, számom 17. A Magyar Rádióba is külön engedéllyel léphettem be, lévén vagy húsz éven át a Népszava rádiókritikusa, engedélyem száma kicsit hosszú: 13407293459. Valutaigénylési lapom (amikor még ez szükségeltetett) A 900200 volt. Bárki játszva megjegyezheti. Útlevelem (már ami lejárt) PE 638758 volt. Az újat nem közlöm, hátha valahol hamisítják. Súlyom 53 kiló. Szemem színe barna. Hajam hol ilyen, hol olyan, ahogy Iduska, a fodrásznőm alakítja. Vissza

Fülszöveg

A szerző önmagáról
Nincs Pulitzer-díjam, Grammym sem, sőt, még megtépázott aranytollazatom sincsen. Csupán egy ősidők óta újságírással foglalkozó magánszorgalmú újságíró vagyok, aki többféle műfajban próbálta ki magát.
Nyertem egy krimipályázatot - a kiadó porba omlott pár hét alatt. Egy másik kiadónál novella- és interjúköteteimet kívánták volna kiadni. A tárgyalások közepette a kiadó megbukott, maga alá temetve kézirataimat. Aztán egy Nagyon Neves kiadónál megbízást, szerződést kaptam derűsnek vélt macska-históriáim kiadására - a kiadó megbukott, maga alá temetve kézirataimat. Majd jött egy újabb kiadó, kérte írásaimat. Csak a gépelésbe belefeccöltem pár ezer forintot. A kiadó kapva kapott írásaimon - majd csődbe ment, maga alá temetve irományaimat. Egyetlen kiadó adta ki egyik könyvemet - röviddel utána megbukott... Ezek után mit tehetnék? Én vagyok az oka a földindulásnak, a kiadók hasra esésének? Nem és nem, nem óhajtom újabb kiadók tönkremenését. Magam adom közre írásaimat. Menjek én tönkre. Noha még áll a fejem felett a ház, még nem omlott össze a nyomda, amely vállalkozik jelen kötetem kiadására - én bizakodom. Miben? Nem is tudom. Talán abban, hogy azért nem megy minden tönkre, ha én vágok neki. Legalábbis az életem még áll - meddig? Ki tudja?
Mostani írásaimat néhány száz barátom kedvéért adom ki, néhány száz példányban. Ingyen. Passzióból. Csak hogy el ne felejtsék: volt egy Hary Márta... Vissza