Hungária feltámadásáért (dedikált példány)

Fülszöveg

Katona László először papnak készült, majd tanulmányait félbehagyta, de hitéhez hű maradt egész életén keresztül. A háborúban mint tartalékos tiszt vett részt, majd évtizedeken keresztül közgazdálkodási szakember.
A hetedik X közelében adta a fejét a versírásra és a nótaszerzésre, hogy hozzájárulhasson a hazaszeretet érzésének ébrentartásához, az ifjúság erkölcsi neveléséhez. Három kötete jelent meg saját kiadásában. Nem hivatásos költő, de jószándékú ember, aki nem tud közömbös maradnia z élet mindennapi jelenségével kapcsolatban, ez tükröződik a három verseskötetében is. Politikai tartalmú verseiben is őszintén nyilatkozik meg, - ha helyenként vitára is ingerel, - erkölcsnemesítő szándéka vitathatatlan.
Versei hűen mutatják azt, hogyan tükröződik sokszor zavaros, napról napra változó, értékválsággal küszködő világunk egy arra érzékeny, nyitott ember gondolkodásában.
Hadd idézzük egy fájdalmas, számadó versét, ahol igen találóan fogalmazza meg az elmúlás érzéseit:
"Szomorú fűzfának lehajlik az ága,
Az én bús szívemnek hervad a virága.
pedig valamikor
nagyon vidám voltam;
Ifjú éveimben
mindig mosolyogtam!
Vége van a nyárnak, hűvös idők jönnek,
A vándor madarak messzi útra kelnek.
Búcsúznak Tiszától,
és a vén Dunától;
Én is elbúcsúzom
ettől a világtól!"
1990 januárjában az elsők között küldte el verseit, köteteit az erdélyi magyaroknak. Vissza