Emelt fővel (dedikált példány)

Fülszöveg

Hunya István 1894. október 1-én Endrődön született. Szüleivel, testvéreivel élte a kubikoscsaládok nyomorúságos életét. Már nyolcéves korában kondás a szarvasi határban, mert arra a kevés keresetre is szükség volt, amit a gazdák a gyermekmunkáért fizettek. A négy elemit is csak úgy tudat elvégezni, hogy októbertől áprilisig - amíg az állatokat nem lehetett a mezőkre kihajtani - járta az iskolát. A kondásgyerek sorból kinőve béresnek szegődött.
Alig volt húszéves, amikor menetszázadba sorolva őt is elindították az első világháború poklába. A pusztítást ösztönösen gyűlölte, de a lelkén bilinccsel, igaz akaratában korlátozva ő is rohamra indult a csukaszürke sereggel. Sorsán változtatni csak egyféleképpen tudott, hátat fordított az "Isten kegyelméből uralkodó császárnak" és a fogságba menekült.
De 1917-ben önként fogott fegyvert és az orosz nincstelenek forradalmáért a Vörös Gárdában harcolt. 1918-ban végre itthon.
Az elsők között lépett be a Kommunisták Magyarországi Pártjába. A Tanácsköztársaságot a Vörös Hadseregben védte. Az intervenció túlereje megdöntötte az első magyar munkáshatalmat, és utat nyitott a fehérterror példátlan kegyetlenségű tombolásának. Magyarországon soha olyan mély dermedtségből nem indult a munkásmozgalom, mint 1920 elején.
E kötet az 1920-tól 1932-ig terjedő időszakot fogja át. Szerzője a cselekvően átélő hitelességével tárja az érdeklődők elé az agrárproletárok sorsát, küzdelmeiket az egyenlőtlen harcban, töretlen helytállásaikat a mégoly durva erőszakkal szemben.
Hunya István többszöri letartóztatás, négyévi börtön után és egy újabb letartóztatás elől 1932-ben az ország elhagyására kényszerült. Maga mögött hagyta a mérhetetlenül sok szenvedést és megaláztatást, de gyötrő fájdalommal gondolt hátrahagyott szeretteire, harcostársaira.
A Szovjetunió - mint oly sok más forradalmárnak - biztonságot és otthont nyújtott. Tapasztalatait, egyre bővülő tudását a nemzetközi munkásmozgalom szolgálatába állítva, a Vörös Szakszervezeti Internacionáléban dolgozott. Élményeit, gondolatait papírra vetve Moszkvában jelentek meg első írásai: novellák, színdarabok, majd regénye, a Kubikosok. Moszkva szeretetét hűséggel viszonozta, akkor sem hagyta el, amikor a német csapatok peremvonala a város határán húzódott. A Népfelkelők osztagában részt vett Moszkva védelmében.
Magyarország felszabadítása a hazatérés örömét is jelentette. Szervezte a mezőgazdasági munkások szövetségét, főszerkesztője volt a Dózsa Népe című lapnak... De a sokrétű munka, a tisztségek felsorolása helyett, hivatásának a legegyszerűbb jellemzése: mindig (napjainkban is) azon fáradozott, hogy a hazai termőföld kétkezi munkásainak élete szebbé, gondtalanabbá váljon. Vissza