Húsz esztendő Pozsonyban

Előszó

Ez a kis könyv nem a történelem feljegyzése. A történelmet csak az élet magas hegyeiről lehet látni és nem a régi Pozsony egyik kis barokk ablakán keresztül. Egyébként is az egyes ember csak szegény gyalogos; a történelem a nagy nemzetközi expressz, amely elrobog mellettünk mások által tervezett útján. Ha útjába állunk, legázol. Megsemmisülünk vagy nyomorékjai leszünk. Ahogy után bámulunk, érezzük rohanása levegőjének elsodró nyomását - utána minden porzik és egy ideig keringenek a papirosok, amiket e gyorsvonatból kidobtak. Értetlenül betűzgetjük ez idegen papirosokra írt eszméket. Ahogy távozik tőlünk, kisebbedik ez a nagy expressz és végre eltűnik a mérhetetlen távolságban, mely az Idő útja. Csak később tudjuk meg, célhoz ért-e avagy talán kisiklott?
Ebben a kis könyvben nincs politika. Hiszen a politikát nem is lehet tollal jól megrögzíteni akkor, amikor - van. Csak akkor, amikor már elmúlt, és valami pompás alkotást vagy romhalmazt hagyott maga után. A politika is egyébként csak időjárás. A tudós meteorológus néha meg tudja mondani, hogy tengeri levegő áramlik-e be a kontinentális tömegbe - déli vagy északi szél fúj-e és helyenként fog-e zápor hullani vagy általános-e a lehűlés... Én nem értek a meteorológus mesterségéhez; tehát nem is akarok politikával foglalkozni. Ezért e könyvben nem is esik szó a magyar pártok vagy az egyesült magyar párt nemzetmegtartó munkájáról. Ezt megírják mások. Vissza