Tárgyi ethnografiánk őstörténeti vonatkozásai

Előszó

A történetírásnak nagyon fontos segéd-tudományai az ethnográfia és archaeologia. Az írott emlékek sohasem érnek odáig az idők messzeségében, meddig a régészeti leletek. Legtöbbnyire még ezek is hallgatnak már, a mikor még az ethnográfia képes beszélni. A néplélek sajátságai elmondják a nemzetek keletkezését, vegyülését, érintkezését. Tudósítanak hazájuk földrajzi fekvéséről, az ott űzött és űzhető foglalkozásokról, iparról, művészetről stb. Szóval a nemzetek őstörténetét az ethnográfia segélyével nagyon messze nyomozhatjuk még visszafelé, túl a történetírás és régészet tudósításain.
Nemzetünk ősmúltjára vonatkozó történeti adatok eddigelé alig érnek túl e haza határain - pedig nem itt született, nem itt alakult ki a magyar nemzet. Ide már mint kész nemzet érkezett, a mely sok tekintetben műveltebb volt itt talált szomszédainknál, kikkel, csekély száma daczára, győzedelmesen küzdött meg.
Arról az időről, melyben a magyar nemzet megalakult, nincsen írott emlékünk, csak némi vonatkozások, hagyományok után dolgozó krónikásainknál. Az arabok tudósításai már az erre felé vonuló vándor nemzetre vonatkoznak, tehát sokkal későbbi időből adnak hírt egyről-másról. Az elfoglalt új hazában elhelyezkedő ősökről jóformán csak a byzantiak gyér tudósításai az írott emlékek. Ezen kor művelődési viszonyainak kutatóját azonban az archaeologia nagyban segíti. A pogány sírleletek már sok olyat elmondanak, miről az írott emlékek mit sem tudnak. Vissza