Véres szonettek

Szerző

Hviezdoslav

Szerkesztő

D. Sidó Ágnes

Fordító

Rácz Olivér

'Hviezdoslav: Véres szonettek ' összes példány

Kiadó:	Madách Könyv- és Lapkiadó
Kiadás helye:	Bratislava
Kiadás éve:	1975
Kötés típusa:	Vászon
Oldalszám:	43 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	21 cm x 15 cm
ISBN:	963-07-0712-8

Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Fülszöveg

1914 viharfelhős nyara még őszre sem fordult, a tovagördülő katonavonatok kerekeinek kattogása még el sem halt, amikor Pavol Országh Hviezdoslav megkongatta vészharangját, a Véres szonetteket.
Hviezdoslav szonettjeiben az örök, haladó emberi hang szólal meg, a tettre kész, harcos ember hangja, olyan emberé, aki ismeri a fejlődés és haladás törvényeit.
A szonettekben feljajduló gyakori rezignáció ne riassza vissza az olvasót: a költő élete alkonyán élte meg egy apokaliptikus világégés kezdetét, amelynek messzi, messzi végét talán senki sem sejtette olyan idegtépő biztonsággal mint ő.
Kegyelettel és szeretettel adjuk a Véres szonetteket a magyar olvasó kezébe.
Kegyelettel, mert Hviezdoslav az egyetemes szabadság harcosa volt, és szeretettel, mert Hviezdoslav őszinte szószólója volt a Duna menti népek barátságának és internacionalista összefogásának.

Tartalom

Előszó 5
A szonettek kezdősorainak mutatója
1. Dal a vérről - de dőre gondolat! 11
2. Ma nem arról a vérről zeng dalom 12
3. Szárnyas démon zúgott a légen át 13
4. Egymást rohanták le a nemzetek 14
5. Ö, mennyi vér özönlik szerteszét 15
6. Fékvesztett, szilaj fúriacsapat 16
7. Megéltük hát a haladás torát 17
8. Ö, ember, ember - soha ennyire 18
9. Keresztény hited - ámítás, csalás! 19
10. Ö, ember, miért áltatod magad 20
11. Drágakő volt a föld, csodás remek 21
12. Szegény szívem - e hosszú lét alatt 22
13. Kit ér a vád egyszer majd mindezért? 23
14. Te tetted ezt, páncélos szörnyeteg 24
15. Még áll a harc. Dühöng a fergeteg 25
16. Mikor a szürke égbolt peremén 26
17. Nos, hol vagy most, jámbor nemes, lovag 27
18. S ha a pokol kiadta már dühét 28
19. És ez a sok-sok súlyos áldozat 29
20. Egy csepp remény - és megbékélt szívek 30
21. Te tudod csak, Uram, miként leszen 31
22. Hogy ami történt, égi büntetés? 32
23. Te messze, fent, futó felhők felett 33
24. Mégis, Uram! - Ne sújtsd rám haragod 34
25. Mikor a test többé már nem remél 35
26. Mert nem lehet, hogy nagyra hivatott 36
27. Kegyelem, Uram! - Uram, kegyelem! 37
28. Nem, Puskinom, te legendás alak 38
29. Nem ismerem az önvád szégyenét 39
30. Hű véreim, e délceg, szép sasok 40
31. Térj vissza hát, ó, béke szép kora! 41
32. Nos, szálljatok szét, vérrel írt dalok 42