I. Magyar Ökológus Kongresszus

Előszó

Részlet a könyvből:

"A zárvatermők vízegyensúlyának indikátor értékét az első terepvizsgálatokon felismerték. Rövidesen kiegészítették a meghatározás módszeré a potenciális ozmotikus érték egyidejű figyelemfelkeltésével. A későbbiekben kiderült az is, a transpiráció és a vízegyensúly típusa nem függ szigorúan össze.
Az elmúlt évtizedben a Keszthelyi-hegység könnyen kiszáradó redzina talaján több mint 10 faj transpirációjának és víztelítettségéi deficitjének napi és szezonális menetét vizsgálva elegendő kiindulási adatot kaptunk a középhegység xeroterm fajai vízegyensúlyának viselkedéséről. A változatos anyag lehetővé teszi a tipizálás elvégzését is. A szóban forgó termőhely kétszikű lágyszárú fajai között a stabiltól az extrém labilis minden átmenetét meg lehet találni. Mivel a vízegyensúly a faj vízháztartásának meglehetősen komplex megnyilvánulása, az egyértelmű tipizálás módszertani nehézségekkel járt. A munka során egyszerűen áttekinthető, grafikus feldolgozási módot alakítottunk ki. A tipizálás lényege, hogy a vizsgálandó fajnak megállapítjuk a szubletális telítettségi deficitét, mint lehetséges vízhiány legnagyobb mértékét. Ezután a vegetációs év során, a talaj kiszáradási fokai mellett tanulmányozzuk a transpiráció és az aktuális telítettségi deficit menetét. A jellemzés alapja a transpiráció és a vízdeficitjét napi amplitudóinak szezonális alakulása." Vissza