I. P. Pavlov válogatott művei

Előszó

I. P. Pavlov: »Válogatott művei« magyar fordításának teljesen új kiadása kerül a magyar olvasók kezébe. A könyv gondos válogatással tartalmazza Pavlov munkáiból mindazokat a fejezeteket, előadásokat, melyekből munkásságának óriási jelentősége teljes egészében bontakozik ki előttünk.
I. P. Pavlov nemcsak korának és a Szovjet Népnek, de minden idők és nemzetek egyik legnagyobb kutató orvosa volt. Élete és munkája azon kevesek közé tartozik, melyek az emberi szellem fejlődését döntően befolyásolták. Több mint félévszázados szakadatlan munkássága során nemcsak a szorosan vett élettan területén alkotott maradandót, hanem az egész orvostudomány új irányának, a nervizmus szemléletének vetette meg az alapjait és ebben az irányban oly széles és távoli perspektívát nyitott meg, mely hosszú évtizedekre generációk irányítója és termékenyítő eszméje a további kutatásokhoz.
I. P. Pavlov közel hat évtizedes munkásságában foglalkozott az élettan minden fontosabb ágával. A kérdések, amelyek foglalkoztatták, mind magukon viselik alkotó zsenijének mélyreható nyomait. Fő érdeklődési köre azonban kezdettől fogva mindvégig az idegélettan volt. Első munkáiban a szív és az erek beidegzésével, az ú. n. trofikus idegek hatásával foglalkozott, majd az emésztő nedveket termelő mirigyek élettanát vizsgálta. Brilliáns sebészi technikával új eljárásokat, az állandó sipolyok módszerét . dolgozta ki, melynek segítségével nemcsak az emésztés élettanának alap-problémáit oldotta meg úgyszólván maradék nélkül, hanem e munkái során a »feltételes reflexekből« és Szecsenov zseniális szemléletéből kiindulva megalkotta a magasabb idegtevékenység halhatatlan elméletét. Pavlov nemcsak a felsőbb idegrendszer működésének élettanát teremtette meg; tanai a miszticizmus és a szubjektív szempontok által dominált pszichológiát is forradalmian befolyásolták és az objektív pszichológia, a materialista lélektan alapjait vetették meg. Az ingerelhetőség, érzekelés és tudat fiziológiai alapjainak felfedezésével jelentősen megkönnyítette a dialektikus materialista filozófia további alapvetését és fejlesztését is.
Nyugodtan állíthatjuk, hogy Pavlov eszméi alapján már eddig is nagyobb haladás történt a pszichés működések belső mechanizmusának megértése terén, mint a pszichológia fennállásának egész ideje alatt. Pavlov experimentális, materialisztikus módszerével, tisztán természettudományos dialektikus gondolkodásával tudta csak megközelíteni a magasabb idegi tevékenység lényegét és olyan felfogást alkotott az idegrendszerről, mely megfelel az agyműködés belső lényegének. Az öntudat materiális alapjairól szóló elmélete döntő tudományos kritikájává vált az idealista pszichológiai elméleteknek.
Bár az idegrendszer élettanában és a lélektanban jelenleg még igen sok megoldatlan probléma vár a kutatókra, kétségtelen, hogy Pavlov lángelméje által olyan eljárás birtokába jutott a tudomány, amelynek segítségével még sok problémára megoldás várható. Az általa lefektetett alapok oly szélesek és oly messzeágazók, hogy tanítványainak és követőinek még emberöltőkön át hatalmas lehetőséget biztosítanak az előrehaladásban I. P. Pavlov eszméi.

Pécs, 1952 november 13.
Lissák Kálmán Vissza